|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, A munka világa, Szép Zoltán:
A vezetői tekintély lejáratása
"A vezetői tekintély lejáratása mindannyiunknak ártott - állítják a
jászberényi Aprítógépgyár műhelykollektívái, de bárki más, még olyan
is, aki a politika iránt közömbösséget mutat, így gondolkodik: a
vezetői tekintélyre vigyázni kellett volna, s nem felülről diktált
utasításokkal, hanem a vezetői munkakör fontosságának maradéktalan
elfogadtatásával.
Eltorzítása tehát a valóságnak - mégpedig súlyosan - az a
közkedvelt kitétel, hogy a vezetők tekintélye "csak úgy"
lejáratódott. Ez a személyes elemeket kívülrekesztő megfogalmazás a
társadalomfejlődés természetes velejárójaként igyekszik ezt a
szomorú állapotot érthetővé tenni - persze sikertelenül.
Nem a társadalomfejlődés járatta le a vezetőket, hanem éppen
ellenkezőleg: a társadalom fejlődésének mesterséges megakadályozása.
A káoszteremtés az értékteremtés álcájában zajlott. A tulajdonosok
elüldözésével bekövetkező helyzetet a munkástulajdon új időszakának
mondták az ideológusok. Ehelyett tulajdoni anarchia vette kezdetét."
|
|
|
|
|
|
|
- Magyar és kelet-európai vállalkozások - 1. folyt.
|
A Guardian így folytatja: "és mit tesz mindennek a láttán a Nyugat? Lényegében semmit. Alig gondolnak el a vezetők valamit, máris túlhaladják az elgondolásokat az események. A politikusok még tanácstalanabbak, mint a hivatásos szakértőik. Bush elnök szerint a csúcstalálkozó nem sürgős, Sevardnadze és Baker tárgyalni fog a további tárgyalások ügyrendjéről, és Margaret Thatchernek sincs semmiféle konkrét terve, amit szombaton felvethetne Gorbacsovnak. George Mitchell, az amerikai szenátus többségi pártjának vezetője szerint a Nyugat szinte teljesen passzív állapotba szenderült, és még mindig a nyolcvanas évek közepén elterjedt félénkség és határozatlanság kábulatában él. Az új angol külügyminiszter óvatos hangokat penget, de az alsóház külügyi bizottságának elnöke kissé bátrabban szorgalmaz változásokat az évek óta észlelhető tespedés helyett. De a habozás és a tétovázás ideje lejárt" - írja a Guardian, majd így folytatja: "A berlini falon rést ütött a történelem, és ezrek tódulnak ki rajta Nyugat felé. Mindez most történik, ma, nem pediglen holnap. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Gorbacsov komolyan mondta: a Szovjetunió nem szándékszik erőszakkal beavatkozni szövetségeseinek a belügyeibe. A Kreml nemcsak, hogy némán tűri a szomszéd országokban a nem kommunista kormányok megalakulását, hanem - legalábbis a magyarok szerint - szándékosan szemet huny afelett, hogy a berlini falon ütött résen 10 ezrével vándorolnak ki a keletnémetek." A masszív szovjet monolit képe tehát már szétfoszlott. Varsó és Budapest az önnáló kísérletezések döntő fontosságú laboratóriuma, úgyhogy a Nyugat nem nézheti tétlenül a hüvelykujját szopva, hogy hogyan alakulnak ezek a kísérletek. Gorbacsovot szavánál kellene fogni, külön-külön kellene kezelni a keleti tömb minden országát, és lehetővé kellene tenni számukra, hogy kivívják maguknak a szabadságot. (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|