|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, A munka világa, Szép Zoltán:
A vezetői tekintély lejáratása
"A vezetői tekintély lejáratása mindannyiunknak ártott - állítják a
jászberényi Aprítógépgyár műhelykollektívái, de bárki más, még olyan
is, aki a politika iránt közömbösséget mutat, így gondolkodik: a
vezetői tekintélyre vigyázni kellett volna, s nem felülről diktált
utasításokkal, hanem a vezetői munkakör fontosságának maradéktalan
elfogadtatásával.
Eltorzítása tehát a valóságnak - mégpedig súlyosan - az a
közkedvelt kitétel, hogy a vezetők tekintélye "csak úgy"
lejáratódott. Ez a személyes elemeket kívülrekesztő megfogalmazás a
társadalomfejlődés természetes velejárójaként igyekszik ezt a
szomorú állapotot érthetővé tenni - persze sikertelenül.
Nem a társadalomfejlődés járatta le a vezetőket, hanem éppen
ellenkezőleg: a társadalom fejlődésének mesterséges megakadályozása.
A káoszteremtés az értékteremtés álcájában zajlott. A tulajdonosok
elüldözésével bekövetkező helyzetet a munkástulajdon új időszakának
mondták az ideológusok. Ehelyett tulajdoni anarchia vette kezdetét."
|
|
|
|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 2. folyt.
|
- Az előbb kimondtad azt a két nagy szót, hogy történelmi periódus Magyarország életében. Nyugaton többnyire reformfolyamatnak nevezik, amikor Magyarországról beszélnek, Lengyelországról, adott esetben a Szovjetunióról is. Ami érdekelne, hogy véleményed szerint mi a motorja tulajdonképpen ennek a folyamatnak? Mi az, ami hajtja előre? A társadalom nem aktivizálódott még olyan mértékben, hogy a társadalmi motorra lehetne hivatkozni. Megkockázatatom a magam véleményét: én úgy érzem, hogy az indító erő feltétlenül az volt, ha ezt erőnek lehet nevezni: a párt önbizalmának a széthullása, szétesése, a hatalom önbizalmának a végzetes megingása. És ez indította el, és még ma is jelentős részben ez az egyik erő, ami ezt a folyamatot előre viszi. Mi a te véleményed? - Kétségtelenül egyik tényezője annak az átalakulásnak, ami ott történik most, a párt önbizalomvesztése. Emellett még nagyon sok olyan faktort lehetne megnevezni, amely elképzelhető, hogy részt vesz ennek a folyamatnak a hátterében. Elképzelhető, hogy még nagyon sok hasonló tényezőt meg tudnánk nevezni. Ha nagyon őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy nem tudom, hol húzódnak a társadalom tartalékai. Én elhittem azt, amit az ellenzék és az emigráció mondott. Elhittem, hogy ezt a társadalmat depolitizálták apró kis juttatásokkal, konzum-javakkal, konzum-értékekkel megvásárolták. Elhittem azt, hogy ennek a társadalomnak már van veszítenivalója, és ezért nem alkalmas egy forradalmi átalakulás hordozójának lenni. Elhittem, hogy az átlagéletkora már túl öreg ahhoz, hogy egy forradalom országa lehessen, mert vannak ilyen elméletek is, hogy minél kisebb egy országban az átlagéletkor, annál valószínűbb egy forradalmi folyamat létrejötte. Nos, mindezt elhittem másokkal együtt, akiket gondolom, hogy ugyanolyan meglepetésként ért az, hogy a társadalom egy ilyen politikai tetszhalál állapotából képes volt talpra állni, rosszul használtam a múlt időt: képes. Ezekben a pillanatokban áll talpra. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|