Rendszerváltás és az MTI

	Az Adria-Alpok nyomdokain (1. rész)
1989 november 9. csütörtök (MTI-Panoráma)- Talán a földrajzi értelemben vett közép-európaiság érzete, talán az érdekek látható egybeesése, vagy méginkább az új együttmüködési formák óhaja magyarázza, hogy a magyar meghívás pozitiv válaszra talált. A négy ország, a meghívó Magyarország mellett Jugoszlávia, Ausztria és Olaszország fenti pontokban kétségkivűl azonos. Ám, ha jól megnézzük, a különbözőségek, a társadalmi berendezkedés és a gazdasági fejlettség eltérései legalább ilyen nyilvánvalóak. A hétvégén Budapesten megrendezésre kerülő négyoldalú találkozó, a kezdeményező és a többi résztvevő szándéka szerint, nem egyszeri alkalom, hanem egy újtípusu és sokoldalu együttmüködés kezdete. A vállalkozás korántsem utópisztikus. Sikerére nem csak a lehetőség adott, hanem vannak tapasztalatok is, amelyek igazolják: van tere az ilyen, elsősorban regionális alapokon kialakuló kapcsolatrendszernek. Több mint tíz esztendeje működik már az Alpok-Adria Munkaközösség, igaz, a most indulónál alacsonyabb szinten, ám valamelyest szélesebb körben, hiszen a névben szereplő földrajzi határok közé nyugatnémet tag is esik. A Munkaközösség laza szervezeti formája bevált, éppen ezért a hétvégi találkozón résztvevő külügyminiszterek és miniszterhelyettesek - akik mellesleg még igazán frappáns nevet sem találtak a kezdeményezésnek - ugyanígy nélkülözni tervezik a kötött formákat, a merev kereteket. Vonatkozik ez arra is, hogy később szóba jöhet a térségből más országok csatlakozása is. A magyar kezdeményezés mögött nem nehéz felfedezni egyfajta szélesebb külpolitikai kitekintés budapesti célkitűzését. Elsősorban Olaszország bevonásáról van itt szó, mint olyan országról, amellyel messze nincsenek kihasználva a lehetőségek, s persze nem csak politikára, hanem gazdaságra, kultúrára, oktatásra, idegenforgalomra is vonatkozik ez. Nem csak a meghívás elfogadása jelzi, hogy Róma hasonlóan gondolkodik; belpolitikai életünk legújabb fejleményeinek olasz visszhangja is bátorító. Nem mintha a magyar jelen és jövendő tervei hiányt szenvednének rokonszenvező hívekben, de kétségtelen: a kör bővíthető, különösen, hogy egyes partnereink - például az NSZK - figyelme az egyre gyorsabb kelet-európai fejlemények nyomán egyszerre többfelé fordul. A miniszterelnökhelyettesi, illetve külügyminiszteri részvétel nem jelenti azt, hogy a továbbiakban kizárólag állami, illetve kormányszintű együttmüködés szerepel a tervekben - ez csupán az elhatározás komolyságát jelzi. (foly) 1989. november 9., csütörtök 15:58
Vissza » Folytatásokkal »