Rendszerváltás és az MTI

	Csom, az elfelejtett negyedik hiányzó
1989. november 9. csütörtök (MTI) - Bőven cikkeztek az újságok arról, hogy milyen tartalékos volt a magyar sakkválogatott a kedden befejeződött 2. csapat-világbajnokságon, szinte minden sajtófórum említést tett a három hiányzóról, Portisch Lajosról, Ribli Zoltánról és Pintér Józsefről. A dolog egyetlen szépséghibája csupán az, hogy nem hárman, hanem négyen hiányoztak a legjobb magyar hatosból, hiszen a tavalyi szaloniki olimpián az említettek mellett, továbbá Sax Gyulán és Adorján Andráson kívül Csom István alkotta a magyar hatost. Pedig a Bp. Spartacus 49 éves játékosának minden szempontból ott lett volna a helye Luzernben. Sax mögött ő lett volna a 2-3. a sorban az Élő-pontszámok alapján (Adorjánhoz hasonlóan neki is 2530 pontja van), s az utóbbi időben több kiváló eredményt mutatott fel. Nem sokkal a luzerni vb előtt a svájci Chiassóban úgy nyert meg egy versenyt, hogy kilenc mérkőzésen hét pontot csinált, majd a világbajnokság alatt, éppen Luzernben rendezett svájci rendszerű viadalon is diadalmaskodott a lehetséges húszból elért 16 pontjával. Csomnak azonban nem is az fáj, hogy kihagyták a csapatból, hanem sokkal inkább az, hogy a kapitánynak, Horváth Tamásnak - de ugyanúgy a szövetség vezetőinek - egy szava sem volt hozzá, húszévi válogatottbeli szereplés után még egy telefonra sem méltatták. - 1968 óta voltam válogatott, azóta csupán az 1984-es olimpián nem voltam tagja a csapatnak - mondta Csom. - Egy arany- és három ezüstérmem van az olimpiákról, a négy évvel ezelőtti első csapat-világbajnokságon is benne voltam a második helyezett együttesben. Tény, hogy tavaly, Szalonikiben nem ment jól a játék, de vajon egyetlen, viszonylag gyengébb szereplés feledtetheti-e húsz év érdemeit? A válogatás a kapitány kizárólagos magánügye. És különben is, a fiatalításra hivatkozott. Igaza is lett, mert a luzerni negyedik hely jobb a vártnál. - Nem akarok név szerint bárkit is bírálni, de úgy játszottam volna bármikor, mint a csapat egy-két tagja. Ráadásul kiváló formában érzem magam, amit a két utóbbi tornaeredményem is bizonyít. De már mondtam, hogy nem is annyira a mellőzés fáj, mint inkább az, hogy tudomást sem vettek rólam, még csak egymondatos magyarázatra sem érdemesítettek. Eszem ágában sincs tolakodni, de hogyha a november 23-án kezdődő haifai EB-re hívnának, örömmel vállalnám a szereplést. Már csak azért is, mert úgy tudom, gondjai vannak a kapitánynak az összeállítással. Engem sohasem lehet annyira megsérteni, hogy ne segítsek a magyar válogatottnak - fejezte be Csom István.+++ 1989. november 9., csütörtök 07:57
Vissza »