|
|
 |
|
 |
- Moszkva, november 7. - 1. folyt.
|
72 évig haladtunk egy olyan úton, amely nem vezet sehová -
kiáltotta valaki a tömegből. Belefáradtunk a kommunista uralomba,
amely semmi jót nem hozott, ezért tüntetünk - fogalmazta meg sokak
véleményét az egyik idős asszony. Egy neves moszkvai ügyész, a
tüntetés egyik szervezője azt hangoztatta, hogy a hatalmat ki kell
venni az állami- és pártbürokrácia kezéből és népnek adni, a nyíltan
kommunistaellenes Demokratikus Unió fiatal tagjait, akik mindenáron
a Vörös térre akartak menni, leintették és felszólították őket:
tartsák be a rendet és fegyelmet.
A nem hivatalos tüntetésről csak azok a moszkvaiak értesültek,
akik az állami ünnepet bevásárlásra próbálták felhasználni, mert a
szovjet tévé csak a hivatalos Vörös téri ünnepségről tudósított.
Ennek szónoka ki is lehetett volna más: Gorbacsov volt.
A szovjet párt és állam feje stílusosan a Lenin Mauzóleum
mellvédjénél adott interjút a moszkvai tévének. Elismerte, hogy az
ország tengernyi problémával küszködik, sőt azok egy részét sem
tagadta, amelyek ellen az alternatív tüntetők felemelték szavukat.
A gondok tömkelege Damoklesz kardjaként függ a fejünk felett -
jelentette ki Gorbacsov -, de az országnak nincs más választása,
mint tovább haladni a reformok útján. Nem fordulhatunk vissza, mert
az a lehető legnagyobb hiba volna - szögezte le a pártfőtitkár, aki
mintha megszívlelte volna a radikális reformerek tanácsát, az
interjúban a reformok gyorsítását hangoztatta.
Ami a szokásos katonai parádét illeti, az is eltért a korábbi
évek gyakorlatától. Szemmel láthatóan már nem az erőfitogtatás volt
az elsődleges célja, mert igaz, hogy több, mint nyolcezer katona,
tengerész, repülős és ejtőernyős vett részt rajta, de hiányoztak
például a korábban elmaradhatatlan stratégiai rakéták. A nehéz
katonai járművek felvonulása mindössze 5 percig tartott. (folyt.)
1989. november 7., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|