1989.02.23

Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

1989. február 23.

A Kisgazdapárt legfelsőbb vezető testülete a Politikai Bizottság üléseit egy Nyúl utcában lévő kutatóintézetben tartotta. Általában hetente volt PB ülés. Február 23.-án "bomba" robbant. Bába Iván napirend előtti felszólalásra jelentkezett. Mint később kiderült, ismertetni akart egy előterjesztést, amelyet Jezsó Istvánnal együtt készítettek annak érdekében, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá a párt reformszárnyának megalakításához. Az elnöklő Pártay Tivadar Bába Iván felvetésére közölte, hogy ő mint elnök kíván először napirend előtt felszólalni. A jelenlévők ezt tudomásul vették. Pártay felszólalt. Röviden fogalmazva arról tájékoztatott, hogy bomlasztók vannak a pártban, ezért indítványozta Bába Ivánnak, Jezsó Istvánnak, Légrádi Tibornak és Ravasz Károlynak pártból való kizárását. Hogy miben áll a bomlasztás, azt Pártay nem részletezte. A kizárások oka azonban nyilvánvaló volt. A reformszárny, létrehozása iránti szándék volt az, amely az egyébként megbecsült öreg vezetőknél dinamikusabb és határozottabb politikát folytatott volna. A fiatal Légrádi Tibor egy hosszú kézzel írt levélben tájékoztatta a szervező titkárokat, valamint néhány hozzá közel álló személyt arról, hogy a szervezés nem elég hatékony, a politizálási stílus nem korszerű. Bírálta a vezetést, de különösen Pártay Tivadar tevékenységét, számos nézetét. A levél hangvétele az elfogadhatónál keményebb volt. Ám ne felejtsük, hogy a nagyon tehetséges Légrádi, fiatalember volt. Jó ügy érdekében tette, amit tett, még akkor is, ha fogalmazása néhány esetben sértő lehetett. Az öregeknek talán tapintatosabban kellett volna bevezetni a politika világába, nem pedig minden megkérdezés, beszélgetés, figyelmeztetés helyett kizárni őt onnan.
A jelenlévő és érintett Ravasz Károly felszólalt és tiltakozott. Pártay a másik érintett, Bába Iván felszólalását már nem engedélyezte, sürgette a szavazást. Én kaptam felszólalási lehetőséget, mint pártfőügyész. Hatáskörömbe tartozott a pártalkotmány betartatása és általában a jogszerűség biztosítása.
Erélyesen tiltakoztam a kizárások ellen, elmondottam, hogy konkrétan megjelölt ok és az érintettek meghallgatása nélkül abszurd és teljesen jogellenes az ilyen eljárás. Pártay azzal torkolt le, hogy "NE TESSÉK JOGÁSZKODNI", - Én ezt a kommunizmusban már sokat hallottam, sajnálom, hogy egy demokratikus pártban újból hallanom kell - vágtam vissza. Bereczky Vilmos sürgette az ügy befejezését, később kiderült, hogy miért. Szavazásra került sor. A PB jelenlévő tagjai közül Pártay Tivadar, Kováts László, Mizsei Béla, Bereczky Vilmos és Bejczy Sándor a kizárás mellett szavaztak.

Ellene szavazott: Futó Dezső, Böröcz István, a két érintett Bába Iván, Ravasz Károly és én. Tartózkodtak a szavazástól: Zeőke Pál és Dragon Pál, nem vett részt a szavazásban Iván Géza. Igennel szavazott viszont Deme Károly, aki nem volt tagja a Politikai Bizottságnak, de a távollévő Jónás Józsefet " helyettesítette". Különösen Deme Károly szavazata miatt sokan vitatták – joggal – annak érvényességét.
A szavazást követően Pártay Tivadar kihirdette a határozatot, amely szerint a Politikai Bizottság Bába Ivánt, Jezsó Istvánt, Légrádi Tibort, Ravasz Károlyt kizárta a pártból. Ez után eltávozott. A határozatot írásba foglalták, amelyet Pártay Tivadar távollétében Futó Dezső főtitkár aláírt. Alig telt el néhány perc Bereczky Vilmos már hívta az MTI-t és leadta a távirati irodának a közleményt a kizárásokról, úgyhogy az a következő napi újságokban már megjelent.

Feltűnő volt az ügyben Bereczky Vilmos aktivitása. Sürgette a szavazást, majd Pártay Tivadar távozása után a kizáró határozatnak Futó Dezső részéről történő aláírását, és máris hívta a Magyar Távirati Irodát. Sokak szerint ez a sietség nem volt véletlen. Ravasz Károly, aki valamikor a '60-as években tért haza Ausztráliából gyakorlott, rátermett újságíró volt, ám Bereczki Vilmos kivívta, hogy a legutóbbi ideiglenes választáskor minden sajtóbeli gyakorlat nélkül a belföldi sajtó felelősévé válasszák. Ravasz Károly a külföldi sajtó felelőse lett. Bereczky nem akart a pozíción osztozni Ravasz Károllyal, akit Pártay Tivadar sem szívlelt túlzottan. Ki tudja nem ez volt e a sietség oka.

Ravasz Károly a "Trabant és többpártrendszer" című és a "Kapu" 1991. 12. számában megjelent írásában Kiss Tamás egyik cikkére reagálva és annak sok állítását ugyan cáfolva befejezésül így fogalmaz: "kénytelen vagyok egyetérteni, hogy 1989. február-márciusban bicsaklott ki az ígéretes újraindulás".

Az elmúlt másfél évtized történései nagyrészt igazolták ezt a megállapítást. Akkor 1989. február 23.-án pártszakadás ugyan nem történt, de az esemény a tagságot mélyen megrázta.