Rendszerváltás és az MTI

	Namíbia - új állam születik (2. rész)
A SWAPO esélyeit rontja azonban április elején elkövetett súlyos hibája. Április 1-én - amikor a függetlenségi menetrendnek megfelelően a dél-afrikai csapatokat már visszavonták kasszárnyáikba, az ENSZ-erők nagy része azonban még meg sem érkezett - a SWAPO Angolából Namíbiába küldött 1600 gerillát. Azt a mítoszt akarta megerősíteni, hogy Namíbia területén folytatott fegyveres harca döntő módon járult hozzá a függetlenség kivivásához, valamint el akarta érni azt is, amit sem húsz éves harcában, sem az angolai-kubai-dél-afrikai megállapodásokat megelőző diplomáciai tárgyalásokon nem sikerült: katonai bázisra szert tenni és felszabadított övezetet kialakítani Namíbiában. A függetlenségi folyamat kudarcától tartó, de tehetetlen ENSZ-erők hallgatólagos beleegyezésével a dél-afrikai erők végezték el a világszervezet feladatát, sőt - az elesett gerillák nagy számát nézve - alaposan túl is teljesítették azt. Angola, Kuba és a Dél-Afrikai Köztársaság hármas bizottsága gyorsan megegyezett az életben maradt gerillák eltávolításáról, ami világosan megmutatta: olyan szilárd érdekeken nyugszik a kubai csapatok angolai távozását és Namíbia függetlenségét összekötő megállapodáscsomag, hogy végrehajtásának veszélyeztetését sem a három érintett ország, sem a mögöttük álló Egyesült Államok és Szovjetunió nem engedheti meg. A SWAPO katonai hírnevét megtépázó incidens mellett a szervezet hitelét csorbította, hogy a sokat hangoztatott százezer menekültről kiderült, hogy jóval kevesebben vannak. A hazatért menekültek némelyike ráadásul a SWAPO foglyainak kínzásáról, földbe vájt verembörtönökről, még mindig azokban raboskodó százakról számolt be és a gerillaszervezet vezetésének diktatórikus módszereit ostorozta. Az egyetlen jelentősebb ellenfél, a DTA ezt persze alaposan kihasználta választási kampányában, a namíbiai helyzet ismerői azonban úgy vélik, hogy ezek a leleplezések sokat nem árthatnak a SWAPO népszerűségének. Egy mindenestre bizonyosnak látszik: a kívánt kétharmados többség birtokában sem lesz túl nagy a SWAPO mozgástere. A kivitel háromnegyedét kitevő bányászatot jórészt dél-afrikai társaságok ellenőrzik. Az ország -legalábbis egy ideig - pénzügyi unióban marad a Dél-Afrikai Köztársasággal, amelynek kikötőire és vasutaira exportjának lebonyolításában továbbra is rá fog szorulni. Namíbia egyetlen mélyvizi kikötője, Walvis Bay - amely a gyarmati múlt örökségeként hivatalosan sosem volt az ország része - továbbra is a nagy szomszéd felségterülete marad. +++ Tóth László, MTI-Panoráma 1989. november 6., hétfő 11:25
Vissza » Folytatásokkal »