|
|
 |
|
 |
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (1. rész)
|
1989. július 6., csütörtök - A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa csütörtöki nyilvános ülésén tárgyalta a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntető ügyben a legfőbb ügyész törvényességi óvását. A héttagú testület az óvást alaposnak találta, s annak helyt adott. Határozatában megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának 1958-ban hozott ítéletei törvénysértők, ezért ezeken hatályon kívül helyezte; Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maléter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Szilágyi Józsefet, dr. Jánosi Ferencet és Vásárhelyi Miklóst az ellene emelt vádak alól felmentette.
Az Elnökségi Tanács ülését - a hazai és külföldi sajtó
tudósítóinak élénk érdeklődése közepette - dr. Szilbereky Jenő, a
Legfelsőbb Bíróság elnöke nyitotta meg a Legfelsőbb Bíróság
dísztermében. A széksorokban helyet foglaltak a perben halálra ítélt
és kivégzett, illetve a szabadulásuk után elhunyt személyek
hozzátartozói. A per ma még élő két szereplője, Kopácsi Sándor és
Vásárhelyi Miklós számára előkészített két szék azonban üresen
maradt.
Elsőként dr. Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese
ismertette a legfőbb ügyész törvényességi óvását, amely az eredeti
ítéleteket is tartalmazta.
Az 1958-ban megállapított tényállás lényege szerint 1955 március
végétől értelmiségi csoport szerveződött Nagy Imre körül, amely
fokozatosan túllépett a párton belüli frakciós tömörülés keretein,
és állam elleni szervezkedés jellegét öltötte. A csoport tagjai
terjesztették Nagy Imre eszméit az értelmiség, különösen az
értelmiségi ifjúság körében. Erre felhasználták a Petőfi Kört és más
kulturális fórumokat. A szervezkedés nyomán kialakult mozgalom 1956.
október 23-án kirobbantotta az ellenforradalmi tüntetést, abból a
célból, hogy a fennálló rendet megdöntsék. Október 23. után a
szervezkedés tagjai három, egymással szoros kapcsolatot tartó
ellenforradalmi gócba tömörültek. Nagy Imre nem lépett fel a
lincselések ellen, s a törvényes kormány helyett szűkebb kabinetet
létrehozva, annak jogkörét kisajátítva, az ellenforradalmi csoportok
tagjaiból hozatta létre a Nemzetőrséget, felmondta a Varsói
Szerződést, kinyilvánította az ország semlegességét. Ebben a kormány
tagjaként támogatta Tildy Zoltán államminiszter is. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (2. rész)
|
Az ítéleti tényállás szerint Maléter Pál átállt a fegyveres
felkelőkhöz, később - a kormány tagjaként - felkészítette a
fegyveres erőket a szovjet csapatok elleni harcra, s előmozdította a
budapesti pártbizottság ostromának ,,sikerét,,. Kopácsi Sándor
támogatta a Budapesti Rendőr-főkapitányságon kialakult
ellenforradalmi gócot, s közreműködött az ellenforradalmárok
felfegyverzésében. Dr. Donáth Ferenc, dr. Szilágyi József és Gimes
Miklós támogatták Nagy Imre tevékenységét, illetve olyan irányban
igyekeztek befolyásolni, hogy még következetesebben vigye véghez az
államrend megdöntésére irányuló célkitűzéseiket. Dr. Jánosi Ferenc
titkári, szervezői tevékenységet fejtett ki Nagy Imre körül,
Vásárhelyi Miklós pedig a kormány sajtófőnökeként tevékenykedett.
A tényállás foglalkozik az 1956. november 4. utáni helyzettel,
amikor - miként olvasható - a csoport több tagja Jugoszlávia
budapesti nagykövetségére menekült. Innen is kapcsolatot tartottak
híveikkel, felléptek a konszolidáció ellen. A Gimes Miklós elleni
vádak között az szerepelt, hogy ő 1956 novemberében részt vett a
Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom elnevezésű illegális
szervezet megalakításában és a rendszerellenes, Október
Huszonharmadika című lap szerkesztésében.
A Népbírósági Tanács 1958. június 15-i ítéletében Nagy Imrét,
dr. Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maléter Pált,
Kopácsi Sándort, dr. Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst, illetve
április 22-én kelt ítéletében dr. Szilágyi Józsefet a népi
demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés, ezen felül Nagy
Imrét hazaárulás, Maléter Pált és Kopácsi Sándort zendülés
bűntettében mondta ki bűnösnek.
Ezért Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Maléter Pált és dr. Szilágyi
Józsefet halálra, Kopácsi Sándort életfogytig tartó börtönre, dr.
Donáth Ferencet 12 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, dr. Jánosi Ferencet 8
évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte, és mellékbüntetéseket
is alkalmazott.
Nagy Imre, Gimes Miklós és Maléter Pál halálbüntetését 1958.
június 16-án, dr. Szilágyi József halálbüntetését 1958. április
24-én végrehajtották. A szabadságvesztésre ítélt dr. Donáth Ferenc,
dr. Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós büntetéséből 1960. április
1-jén egyéni kegyelem folytán, Tildy Zoltán 1959. április 3-án
feltételes szabadságra bocsátással, míg az életfogytiglani börtönre
ítélt Kopácsi Sándor 1963. március 25-én közkegyelemmel szabadult.
Dr. Donáth Ferenc, Tildy Zoltán és dr. Jánosi Ferenc szabadulását
követően időközben elhunyt. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (3. rész)
|
Dr. Czili Gyula ezt követően - az óvás alapján - ismertette a
feltárt tények és adatok értékelését, valamint a lényegi
következtetéseket, amelyek alapján a legfőbb ügyész arra a
megállapításra jutott, hogy az ítéletek megalapozatlanok,
törvénysértőek. Idézte az óvásból - egyebek között - azt, hogy a
Népbírósági Tanács Nagy Imrét és társait olyan magatartásokért tette
felelőssé, amelyek az akkor hatályos jogszabályok szerint sem
minősültek bűncselekménynek. A bizonyítás egyoldalúan csak a terhelő
körülményekre koncentrált, ennek folytán a népbíróság ítéleteinek
egyes ténymegállapításai tévesek. A vádlottaknak védekezésre nem
volt módjuk. Az ügyben népbíróként mindkét ügyben közreműködött egy
olyan asszony is, akinek férje a Köztársaság téri események egyik
áldozata volt. Ugyancsak eljárási szabályt sértettek azzal, hogy az
eljárás teljes idejére, az ítélet kihirdetésére is zárt tárgyalást
rendeltek el.
A legfőbb ügyész - itt ismertetett - álláspontja szerint Nagy
Imre és megvádolt társai ügyében a törvény helyes alkalmazásához
mellőzhetetlen lett volna annak vizsgálata, hogy cselekményeiket mi
motiválta, azok a törvényi tényállásban meghatározott eredmény
elérését célozták-e.
Az óvás leszögezi: a megvádolt személyek azon magatartása, hogy
egymással kapcsolatban álltak, különböző politikai tartalmú vitákat
folytattak, Nagy Imre és mások írásműveit megvitatták, távolról sem
jelentette, hogy az államrend megdöntésére szervezkedtek. A fennálló
társadalmi rend hibáinak kritikája, az ezzel kapcsolatos útkeresésre
vonatkozó viták - különösen abban az esetben, ha azok a valódi
helyzetből indulnak ki, és az alkotmány által meghatározott
társadalmi rend keretei között keresik a megoldásokat - nem
valósítanak meg állam elleni bűncselekményt.
A legfőbb ügyész óvásában szükségesnek tartotta, hogy az
Elnökségi Tanács elvi tételként állapítsa meg: hogy valamely, akár
hatalmon lévő, akár más párt tevékenységének bírálata, ideológiai
vagy politikai nézeteinek megvitatása, a pártok közötti viták
értékelése nem a büntetőjog feladata. Ugyancsak nem büntetőjogi
kérdés - különösen rendkívüli körülmények között nem - egy adott
kormány tevékenységének megítélése.
Az óvás végezetül utalt a magyar és a jugoszláv kormány közötti,
1956. november 21-én kötött egyezményre. Ebben a magyar kormány
garanciát adott arra, hogy a jugoszláv nagykövetségen tartózkodók -
Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, dr. Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós
és dr. Szilágyi József - büntetőjogi felelősségre vonására korábbi
magatartásuk miatt nem kerül sor. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (4. rész)
|
Mindezek alapján a legfőbb ügyész indítványozta, hogy az
Elnökségi Tanács helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteket, s
az elítélteket mentse fel az ellenük emelt vádak alól. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:29
|
Vissza »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (5. rész)
|
Losonczy Géza ügyében a Népbírósági Tanács nem hozott ítéletet,
mert ő 1957. december 21-én, még a nyomozás befejezése előtt
meghalt. A büntető eljárás vele szemben is alaptalan és törvénysértő
volt - ennek tényét a törvényességi óvás benyújtásával egyidejűleg a
Legfőbb Ügyészség külön határozatban állapította meg.
Rövid szünet után következett a legfőbb ügyész képviselőjének,
illetve a védelemnek a felszólalása.
Dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese beszédében
leszögezte: az óvás megállapításai egyúttal vádpontok az akkori
bűnüldöző, ügyészi és igazságszolgáltatási tevékenység ellen. Nagy
Imre - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - többször hangoztatta, hogy
a bíróságnak az igazság kiderítése is feladata. Ez az
igazságszolgáltatásban alapelvnek számít, és a jog mindig megadta
hozzá az eszközöket. A pártatlan, független igazságszolgáltatás
szabályai szerint a tények felderítésében, értékelésében nem lehet
tekintettel lenni senkire, objektivitásra kell törekedni. A baj
mindig akkor kezdődött, amikor erről megfeledkeztek, s más
szempontokat is figyelembe vettek az ítélkezésnél, amikor a
politikai csatározások, el- és leszámolások színtere a bírósági
tárgyalóterem lett, hol nyilvánosan, hol pedig titokban.
A legfőbb ügyész helyettese kitért - egyebek között - arra, hogy
az eljárás során megsértették a bírák függetlenségének alapelvét is.
Ez a szemlélet szinte napjainkig hat - mondotta. Példa erre ennek az
ügynek a jogi felülvizsgálata is; az elmúlt hónapokban helyettünk és
nevünkben mások nyilatkoztak, elfeledkezve arról, hogy a jogi
felülvizsgálat a Legfelsőbb Bíróság feladata. Amikor pedig munkánk
közben hivatásunk írott és íratlan szabályaira hivatkoztunk, azt
sokan időhúzó magyarázkodásnak tekintették.
Dr. Nyíri Sándor hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy az
igazságszolgáltatás rendes működése során szembekerülhet - s ha
szükséges, kerüljön is szembe - a politikával, a végrehajtó
hatalommal is. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (6. rész)
|
Ezután - Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Maléter Pál, dr. Jánosi
Ferenc, dr. Szilágyi József és Vásárhelyi Miklós védelmében - dr.
Dornbach Alajos kapott szót. Védőbeszédében hangsúlyozottan szólt a
bírói függetlenség megsértéséről. Mint mondotta, a tárgyalt ügyben a
Belügyminisztérium vizsgálati osztálya készített egy vádiratot, s az
ügyészség vádirata ezzel sok helyen megegyezett. A nyomozóhatóság
képviselői erről a perről, valamint a hozzá kapcsolódó egyéb perek
tárgyalásairól naponta jelentést készítettek a belügyminiszternek,
sőt előfordult, hogy minősítették a bíró munkáját. A vádiraton
egyébként 1958. január 28-i dátum szerepel, s az első tárgyalást
február 5-én tartották. Rendes körülmények között lehetetlen
felkészülni ilyen rövid idő alatt a tárgyalásra, ám a jegyzőkönyvek
tanúsága szerint a tanácsvezető bíró egyáltalán nem volt
felkészületlen...
A védő végezetül felolvasta Nagy Imrének az utolsó szó jogán
tett nyilatkozatát, amelyet a tárgyaláson készített magnófelvételről
írtak le. A halálraítélt miniszterelnök ezt mondta: ,,Engedje meg az
igen tisztelt népbírósági tanács, hogy pár szóval indokoljam a
kegyelmi kérelemmel kapcsolatos álláspontomat. A halálos ítéletet -
amelyet rám az igen tisztelt népbírósági tanács kirótt - én a magam
részéről igazságtalannak tartom, indokolását nem tartom
megalapozottnak és ezért a magam részéről - bár tudom azt, hogy
fellebbezésnek helye nincs - elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom
ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a
magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment ezek alól a
súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem,
amelyeknek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de
amelyet nekem vállalnom kell. S úgy érzem, eljön az idő, amikor
ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a
tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én
ügyemben is. Úgy érzem, súlyos bírósági tévedés áldozata vagyok.
Kegyelmet nem kérek.,,
Gimes Miklós és Kopácsi Sándor védelmében dr. Róth Miklós -
egyebek között - elmondta: a bírósági tárgyalás alatt a védők is a
belügyi szervek őrizetében voltak. A Népbírósági Tanács
összetételére is a Belügyminisztérium tett javaslatot. Az ítélet
meghozatala után az iratok visszakerültek a BM-be. A törvényességi
eljárásban a Belügyminisztérium úgy adta át az iratokat a legfőbb
ügyésznek, hogy abból oldalakat visszatartott - mondotta a védő.
Kollégájához hasonlóan indítványozta annak kimondását, hogy a
bíróságok csak a törvényeknek vannak alávetve, politikai
programoknak és pártoknak nem. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (7. rész)
|
Tildy Zoltán védője, dr. Bánáti János szintén kiemelte a bírói
függetlenség lábbal tiprását, s azt, hogy a vádlottaknak
gyakorlatilag nem volt módjuk védekezni. Leszögezte: a tárgyalt ügy
hátterében tragikus politikai döntés állt.
A védőbeszédek után az Elnökségi Tanács összeült. A határozatot
- amely hatályon kívül helyezi a törvénysértő ítéleteket, s az
érintetteket felmenti az ellenük emelt vádak alól - délután dr.
Szilbereky Jenő hirdette ki, s indokolta meg.
Elmondotta: a testület elsősorban azt vizsgálta, hogy az
elítéltek elkövették-e a terhükre rótt bűncselekményeket.
Megállapította: Nagy Imre és társainak tevékenysége alkotmányos
keretek között maradt, nem irányult a népi demokratikus államrend
megdöntésére.
Az Elnökségi Tanács leszögezte: a hatalmon lévő párt
politikájának, a fennálló állami és társadalmi intézményeknek a
bírálata, illetve a megváltoztatásukra irányuló, az alkotmány
keretei közötti politikai tevékenység nem tekinthető az államrend
elleni támadásnak. A Népbírósági Tanács annak idején terhükre rótta,
hogy kirobbantották és megszervezték az október 23-i tüntetést és
kidolgozták a leendő Nagy Imre-kormány programját. Történelmi tény,
hogy az október 23-i tüntetés és az azt követő események hosszú
ideje érlelődő társadalmi válság talaján robbantak ki. Lényegében a
legkülönbözőbb társadalmi csoportok spontán reakciója volt ez a
merev, változtatásra képtelen párt- és állami vezetés magatartásával
szemben - mutatott rá az Elnökségi Tanács. A mozgásba lendült
tömegek a helyzet megváltoztatását nagyrészt attól várták, hogy újra
Nagy Imre kerül a kormány élére. A leendő kormány programjának
kidolgozása egyenesen szükségszerű volt abban a helyzetben.
Dr. Szilbereky Jenő hangsúlyozta: valamely kormány alkotmányos
keretek közötti hivatali működésének megítélése nem büntetőjogi
kérdés, a kormányzati tevékenység során elkövetett hibák, a
működésre vonatkozó szabályoknak a szükséghelyzet miatti, vagy
enélkül való megszegése nem állam elleni bűncselekmény.
Emlékeztetett arra, hogy Nagy Imre október 24-ől az ország törvényes
miniszterelnöke volt, s a per több szereplője tisztséget viselt
kormányában.
A számos eljárási szabálysértésen túl utalt a magyar-jugoszláv
egyezményre, amelyben a magyar kormány ígéretet tett arra, hogy Nagy
Imre és társai ellen nem indítanak büntetőeljárást. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 18:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (8. rész)
|
X X X
A koncepciós perek áldozatainak anyagi kártérítéséről az a
készülő új törvény rendelkezik majd, amely átfogóan szabályozza az
akkor elítéltek anyagi és erkölcsi rehabilitációjának részleteit.
(MTI)
1989. július 6., csütörtök 18:09
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- 12-8o-ol6: egy iskolai gondnok vagyok. Abban szeretném a segitségüket kérni, hogy a XIX. kerületben az utcán egyáltalán nem égnek a villanyok. A betörések sorozatosak, nem is tudunk védekezni. A villamosszolgálathoz már beszóltunk, de azt felelték, hogy nem tudják megcsinálni, mert a lámpák szét vannak verve. Ki lehetne jönni és megnézni, hogy tényleg igy van-e?- 853-942: nem sokkal ezelőtt a TV2 műsorvezető nevében valaki felhivott, és különböző játékokhoz kérdéseket tett fel nekem. Az az érzésem, hogy ez nem a TV2-től jött, szeretném ha felhivnának és tisztáznánk ezt. - 12-8o-ol6: nem panaszom van, szeretném ha Antal Imre visszahivna.
- 138o-197: már másodszor van műsorismertetés és a Napzárta cimét megint nem közölték, illetve a témáját. Miután ilyen későn van, szeretnénk eldönteni, hogy érdemes-e fentmaradni vagy sem. Kérem közöljék a témáját. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|