|
|
 |
|
 |
Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát - interjú Nagy Erzsébettel (2.rész)
|
- Miért kellett több mint 30 évet várni erre a jogi aktusra;
miként született meg a döntés arról, hogy a családnak most
visszaszármaztatják ezeket a személyes jellegű dokumentumokat?
- Hogy miért kellett eddig várni, annak megválaszolására - úgy
gondolom - nem én vagyok az illetékes. Nagy Imre elítéltetésével és
kivégzésével kapcsolatban családunk magatartását magának apámnak a
magatartása határozta meg az elmúlt évtizedek során. Az, ahogyan a
zárt ajtók mögött lefolytatott ,,per,, során is mindvégig keményen
tartotta magát. Én ezt az állítólagos eljárást egyébként
vérbíráskodásnak nevezem; hál,istennek, ma már a magyar közvélemény
számára is nyilvánvaló miféle koncepciózus politikai tribunál elé
állították Nagy Imrét.
Nos, amikor a kivégzés után hat héttel - eléggé kegyetlen
körülmények között - közölték velünk, hogy mi is történt, akkor
anyámmal együtt ugyanarra a gondolatra jutottunk: attól a
kormányzattól, pontosabban attól a párttól, amelynek apám egyik
alapítója volt, és amelyik ilyen kegyetlenül, ilyen bosszúállóan
járt el vele - s amelytől egyébként apám sem kért kegyelmet -, attól
mi sem kérünk könyörületet. Évtizedekig semmiféle kérelemmel sem
fordultunk a hivatalos szervekhez, s miután édesanyám 11 évvel
ezelőtt meghalt, én sem változtattam családunk álláspontján. Egészen
mostanáig semmiféle kormányzati szervhez sem intéztem kérvényt.
Először tavaly nyáron érzékeltük, hogy Magyarországon megindult
egyfajta politikai újragondolása 1956-nak. Grósz miniszterelnök úr
Egyesült Államok-beli útja során nyilatkozatot adott, amelyben
kegyeleti okokra hivatkozott, s ennek kapcsán három nevet említett:
Nagy Imréét, Gimes Miklósét és Maléter Pálét. Erről mi - ugyanúgy
mint bármely más magyar állampolgár - a sajtóból értesültünk. Ezután
hónapok múltak el, és semmi sem történt, mígnem december végén - a
többi hozzátartozóhoz hasonlóan - meghívást kaptunk az Igazságügyi
Minisztériumba. Mi, férjemmel együtt úgy határoztunk, hogy eleget
teszünk az invitálásnak. Azzal a szándékkal mentünk be, hogy nem
zárkózunk el egy ilyen jellegű ,,tájékozódó,, beszélgetés elől a
minisztérium illetékeseivel.
A találkozó - amelyre nem találok jobb kifejezést, mint
tájékozódó beszélgetés - meg is történt. A minisztérium illetékesei
elmondták, mire gondolnak ők, s mi is elmondtuk, hogyan látjuk mi a
dolgokat. Nagy Imre és mártírtársai temetéséről akkor semmiféle
megállapodást sem kötöttünk. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 19:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- 12-8o-ol6: egy iskolai gondnok vagyok. Abban szeretném a segitségüket kérni, hogy a XIX. kerületben az utcán egyáltalán nem égnek a villanyok. A betörések sorozatosak, nem is tudunk védekezni. A villamosszolgálathoz már beszóltunk, de azt felelték, hogy nem tudják megcsinálni, mert a lámpák szét vannak verve. Ki lehetne jönni és megnézni, hogy tényleg igy van-e?- 853-942: nem sokkal ezelőtt a TV2 műsorvezető nevében valaki felhivott, és különböző játékokhoz kérdéseket tett fel nekem. Az az érzésem, hogy ez nem a TV2-től jött, szeretném ha felhivnának és tisztáznánk ezt. - 12-8o-ol6: nem panaszom van, szeretném ha Antal Imre visszahivna.
- 138o-197: már másodszor van műsorismertetés és a Napzárta cimét megint nem közölték, illetve a témáját. Miután ilyen későn van, szeretnénk eldönteni, hogy érdemes-e fentmaradni vagy sem. Kérem közöljék a témáját. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|