Rendszerváltás és az MTI

	Magyar politikai körkép
----------------------- Washington, 1990. november 23. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Szénási Sándor budapesti jelentése ezúttal a magyar pártokról: A jövő év elejére ígért kormányátalakítás mértékét, jelentőségét és következményeit elemzi mostanában a magyar sajtó, némiképpen csökkentve a túlzott várakozásokat, amelyeket egyébként éppen a miniszterelnök keltett október 30-ikán, egy nappal azután, hogy lezárult az új rendszer legnagyobb válsága, a taxis blokád. Mint a Heti Világgazdaság című folyóiratban Babus Endre írja, akkor Antall József két év türelmi időt kért, a pártharcok felfüggesztését és pragmatikus kormányzást ígért. Ám az azóta eltelt időben nemhogy enyhültek volna a pártküzdelmek, de sikerült összevesznie az eddig szövetséges SZDSZ-nek és a Fidesz-nek és a kormányzó MDF-en belül is egyre nagyobb a válság. Ennek egyik kifejeződése volt Csurka Istvánnak, az MDF elnökségi tagjának, parlamenti képviselőnek az a rádiójegyzete, amelyben alig burkolt történelmi párhuzamokra figyelmeztette a miniszterelnököt mondván, hogy eddig minden kormányfő megbánta, aki cserbenhagyta szövetségeseit; Tildy Zoltán is például, aki leghűbb embereit vetette el a hatalomért. Ez a világos üzenet Antall Józsefnek jelzi, hogy a politikai áthangolás és a kormányátalakítás akármilyen mérvű is lesz, bizonyos áldozatokat követel majd, és legalábbis a dolgok pillanatnyi állása szerint ezek az áldozatok az MDF népi konzervatív, populista szárnyán esnek majd, azon az oldalon, amely jobboldali kirohanásaival, demagógiájával, állandó magyarkodásával, folytonos ideologisztikus érvelésével már eddig is komoly károkat okozott a hatalomnak. (folyt.) 1990. november 23., péntek
Vissza »

	- Magyar politikai körkép - 1. folyt.
Ezt a szembenállást a már említett Heti Világgazdaság-cikk úgy fogalmazza meg, hogy van egyrészt az MDF, amelyet jórészt populisták uralnak, tehát például Lezsák Sándor alelnök vagy éppen Csurka István és a többiek. Aztán van a kormány, illetve van még egy harmadik erőként az MDF parlamenti frakciója, amely azonban a kormány mellett áll. A frakcióból nemrégiben szavazták ki a populista szárnyhoz közel álló Csengey Dénes írót és Bethlen Istvánt, s a frakcióvezető helyettese egy meglehetősen pragmatikus gondolkodású jogász lett. Más szempontból nézve persze ez sem tiszta képlet, hiszen ugyanakkor ennek a frakcióvezetőségnek tagja lett az a Grezsa Ferenc, aki még a választási küzdelemben Apák és fiúk címmel egy meglehetősen antiszemita hangulatú írást engedett meg magának a liberális ellenzékkel szemben, és akivel ellenzéki oldalról azóta sem áll szóba senki. A cikk megjelentetéséért egyébként az ellenzék a bírósághoz is fordult, ahol a vádlott szerepébe Csurka István került, hiszen főszerkesztőként a Magyar Fórum című - azóta megszűnt - lapban ő adta le az írást másodközlésként. Akárhogy is, egyre szembetűnőbb a frakció és a kormány az egyik és a népi szárny a másik oldalon történő szembenállása. Kérdés, hogy a hamarosan sorra kerülő MDF-kongresszuson kiegyezés történik-e közöttük vagy pedig szakítás. Mindenesetre bármekkora is a vita, a tömegkommunikáció tekintetében például már közösek az érdekek. (folyt.) 1990. november 23., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyar politikai körkép - 2. folyt.
A kormány változatlanul úgy érzi, hogy a sajtó ellene van, s eddig megszerzett hadállásai a televízióban és a rádióban elégtelenek. Ugyanez a vélemény az MDF mozgalmi szárnyának is, amelynek a Hitel című folyóirat kivételével nincsenek markáns fórumai. A legteljesebb tehát az egyetértés a kormány folytatódó és semmiféle pragmatizmust nem mutató sajtóoffenzívájával kapcsolatban. A legutóbbi botrányos lépés a Magyarország című hetilap vezetésében végrehajtott puccs volt. A szerkesztőség tiltakozása ellenében leváltották a főszerkesztőt, és kinevezték azt a Gyapay Dénest, aki a Kádár-rezsimnek a Képes 7 című lapot vezette, és akit hiába udvaroltak körbe, a sajtó akkori hóhérát, Lakatos Ernő pártfunkcionáriust leváltották. Gyapay később elismerte, hogy pályafutásának jó részét a hazugság és az alkalmazkodás tette ki, de hát - mint mondta - másképpen akkor nem lehetett életben maradni. Nos, ez a Gyapay most kijelentette, hogy kormánybarát lapot kíván csinálni, magyarul megint kormánybarát lapot, és ebben - úgy tűnik - nem zavarja, hogy ez már egy másik kormány. Nincs tehát béke sehol, nincs a sajtóban, nincs a pártok között, nincs a kormányban, nincs a vezetőerőn, az MDF-en belül; ugyanakkor nincs idő. Az ország működéséhez elengedhetetlen törvényeket meg kell alkotni, a földtörvénytől kezdve az önkormányzatok problémáinak megoldásáig, s ehhez egységes vezetés és koncepció kell. Mert az igaz, hogy a tényleges erők kiforrásához idő kell, az is igaz, hogy a mai átrendeződések törvényszerűek, a frontokat azonban gyorsan kell rendezni, mert az ország nem várhat. +++ 1990. november 23., péntek
Vissza »