|
|
 |
|
 |
Bős-Nagymaros helyzete
|
----------------------
München, 1989. október 27. (SZER, Magyar híradó) - Mint
ismeretes, a magyar kormány véglegesen elhatárolta magát elődeinek
ballépésétől és azzal a javaslattal fordul az Országgyűléshez, hogy
járuljon hozzá az építkezés végleges leállításához - magyar részről.
Érdekes, sőt örvendetes, hogy a csehszlovák kormány is mintha
kezdené visszafogni az ebben a kérdésben megütött hangnemét. Igazán
nem szándékunk vészmadárként huhogni, de azt a bizonyos
megkönnyebbült sóhajt, amelyet az ügy megnyugtató lezárására
tartogattunk, még nem érdemes kibocsátani. Hogy miért nem, azt
Istvánfi József magyarázza el:
- Az ismert kockázatokhoz most egy újabb, kifejezetten politikai
jellegű is járult. Ez a magyarországi építkezés felfüggesztéséből és
a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer műszaki sajátosságaiból ered.
Pozsony és Dunakiliti között a csehszlovákiai Duna-szakaszon már
elkészült az a hatalmas víztározó rendszer, amely 25 méterrel emeli
meg a Duna vízének szintjét. A tározókból a víz az úgynevezett üzemi
csatornán jut el Gabcsikovo-Bősig. Ez az üzemi csatorna 25 kilométer
hosszú, 28 méter széles és 16 méter magas. A bősi erőmű fala 24
méter magas.
A csehszlovák szerződő fél ez év novemberében megkezdi a tározók
feltöltését. A tervek szerint a jövő év június elsejére telnek meg
és ezután kezdheti meg a bősi erőmű az áramtermelést. A csehszlovák
félnek azonban csak a fő fogyasztási időben van szüksége az áramra,
amikor egyéb erőművei nem tudják kielégíteni a plusz ígényt. Ezért
tervezték a vízlépcsőrendszer csehszlovákiai részét úgy, hogy a fő
fogyasztási időben csúcsra járatják az erőművet, a közbenső időben
pedig duzzasztanak. (folyt.)
1989. október 27., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Bős-Nagymaros helyzete - 1. folyt.
|
Ebből a csúcsra járatásból következik, hogy a Dunán naponta
kétszer hatalmas árhullám zúdul le Bős alatt. Emiatt kell a
bős-nagymarosi 120 kilométeres Duna-szakaszon mintegy 6 méterrel
mélyíteni a Duna medrét, ami részben annak kikotrásával, részben
pedig gátépítéssel érhető el.
A Dunakanyarban a nagymarosi erőmű gátja van hivatva felfogni az
árhullámot. Ez a nagymarosi duzzasztó elsődleges célja. Az
áramtermelés csak másodlagos követelmény.
A csehszlovákiai tervezés, a csúcsra járató terv egyébként
teljesen egyedülálló a világon. Az egyenletesen termelő, alap
üzemmódban járatott erőmű a csehszlovákokat nem érdekli, mert ehhez
nem kellett volna milliárdos beruházásokat eszközölniük, nem
beszélve arról, hogy áramígényüket íly módon nem tudják kielégíteni.
A csehszlovákok tehát mindenáron ragaszkodnak ahhoz, hogy csúcs
üzemmódban járathassák Gabcsikovót és ebben az érvényes szerződések
értelmében senki nem akadályozhatja meg őket.
Ha magyar részről véglegesen leállítják a gátépítést és a
nagymarosi duzzasztó megépítését, akkor rendkívül veszélyes
helyzetbe kerülhet nemcsak a Duna felső szakaszának vidéke, hanem a
Dunakanyar alatti szakasz és maga a főváros is. Feltéve, hogy ebben
az esetben a csehszlovákok hatalmas kártérítés fejében hajlandók
Bőst alap üzemmódra járatni, a feltöltött víztározó és erőmű kulcsa
továbbra is az ő kezükben van és a zsarolás eszközévé válhat
Magyarországgal szemben.
- Remélhetőleg mindannak, amit Istvánfi József most
elmagyarázott, a csehszlovák kormány is tudatában van, és mostani
idegessége, kapkodása után hajlandó lesz együttműködni
Magyarországgal annak érdekében, hogy ez az eléggé fenyegető
história végleg a helyére, vagyis ad acta kerüljön. +++
1989. október 27., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|