Rendszerváltás és az MTI

	Egy leértékelődött bérezés 2.
Amíg az állam úgy, ahogy feladatának tekintette bizonyos szükségletek kollektív kielégítését, miközben - egyre csökkenő mértékben, de mégis csak részt vállalt a lakásépítkezésekből, próbálta fenntartani az ingyenes egészségügyi ellátás látszatát és anyagi hozzájárulásával a kultúrálódás is sokkal inkább hozzáférhető volt, s az oktatási költségek is elviselhetőbbek voltak, addig volt valami racionális indoka a kereseti színvonalat olyan szinten tartani ami a többi szükséglet kielégítését nagyjából fedezte. Ám a pénzbeni társadalmi juttatások reálértéke drasztikusan csökkent és a természetbeni juttatások reálszínvonala is romlott. Mindent egybevéve tehát jó évtizede már, hogy nemcsak a reálbérek, de a reáljövedelmek folyamatos csökkenéséről van szó, méghozzá olyan mértékű csükkenéséről, amely már nagyon sokak számára nem kompenzálható a különmunkák vállalásával, a mellékkeresetek hajszolásával. S ha netán mégis, akkor ez a testet-lelket nyomorító családi törekvés is hiábavalóság, mert a többletet kíméletlenül elviszi az adó. alc. Egyharmad létfenntartási küszöb alatt A helyzet egyébként hosszú évek óta folyamatosan és - minden érdemleges ellenintézkedés híján - feltartóztathatatlanul romlik. Például: a társadalmilag elfogadható létfenntartási küszöb - a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének megállapítása szerint (és vegyük most végre komolyan ezt az intézményt ) - 1982-ben havi 2800 forint volt, 1983-ban 3000 és 1985-ben 3500 forint volt. Hét éve, az imént jelzett 2800 forintos egy főre jutó havi jövedelemnél (most csakis a munkahelyi jövedelmekről van szó) kevesebbje volt a népesség majdnem 30 százalékának. Ezen belül is majdnem 20 százalék a 2500 forint alatti sávban helyezkedett el. Már akkor is és persze azóta, a kemény bérrestrikció és a mindinkább felgyosult infláció következtében semmit nem javultak az anyagi életfeltételek. Napjainkban eljutottunk oda, hogy több mint négymillió embernek nincs elég munkahelyi keresménye ahhoz, hogy a mai fogalmak szerint egészségesen táplálkozzék, hogy kultúrált életfeltételekhez nélkülözhetetlen lakáskörülmények között éljen, hogy elegendő szabadideje legyen az általános regenerálódáshoz, hogy különösebb anyagi megfontolások nélkül kultúrálódhasson és szórakozhasson, egyszóval, hogy itt és most ama társadalmilag elfogadhatónak ítélt életnívón éljen. Nos hát ezért sem halogatható a bérreform és legfőképpen nem halogatható - e reform megalapozásaként - a régóta elmeszesedett bérpolitika gyökeres átforgatása. (folyt.) 1989. július 31., hétfő 13:26
Vissza » Folytatásokkal »