|
|
 |
|
 |
A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége felhívása (2. rész)
|
Mindezt a román nemzet, a román nép nevében követték el. A
diktatúrának sikerült egyes román értelmiségieket korrumpálnia, akik
arról akartak minket meggyőzni, hogy ez a politika üdvös a román nép
számára. Az az aljas cél vezérelte őket, hogy elhintsék sorainkban a
meg nem értés és a gyűlölet magvait. Mi azonban egy pillanatra sem
feledjük el a bölcs mondást, hogy nem szabad az a nép, amelyik
elnyomással sújt más népeket. Világos volt számunkra, hogy az
ellenünk irányuló gyűlölet szításával a román népet bűnrészessé
akarták tenni felszámolásunkban, megsemmisítésünkben.
Egy ilyen aljas és hazug cél természetes módon elvezet a román
nép igazi nemzeti érzéseinek megsértéséhez. A közelmúltig csak mi
magyarok rendelkeztünk azon kiváltággal, hogy fasiszta és hasonló
címkéket aggassanak ránk, azonban 1989. december 20-án Ceausescu
,,fasiszta és huligán,, elemeknek nevezte a temesváriakat, akik
határozott nemet mondtak a diktatúrának, amely diktatúra már a román
nemzet biológiai létét veszélyeztette.
Ismert tény, hogy az utcára kitóduló temesváriak túlnyomó
többsége román volt. A román nemzet méltóságának adott kegyetlen
pofonnal végülis betelt a pohár. Mi, nemzeti öntudatunkban és
méltóságunkban nap mint nap megbántott magyarok, megértjük és
osztjuk a ti felháborodásotokat, mely egyre inkább a miénk is.
Reálisan értékeljük egyes kimagasló román értelmiségiek kiállását a
nemzetiségek jogainak védelmében. Ez segített abban, hogy ne
tévesszük össze a román nemzetet azokkal, akik sárba tiporták az
összes emberi értékeket.
Drága román barátaink
Az igazság pillanata azt diktálja, hogy legyünk szolidárisak,
hogy valóban fogjunk össze, nem ,,nemzetiségre való tekintet
nélkül,, , hanem annak dacára, hogy ti románok vagytok, mi pedig
magyarok. Az összefogás győzelmünk záloga. Rendezzük sorainkat
Mi
Románia lojális állampolgárai vagyunk, nemzetiségünktől, hitünktől
és meggyőződésünktől függetlenül. A kölcsönös tisztelet legyen
összefogásunk alappillére. (folyt.)
1989. december 24., vasárnap 12:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|