|
|
|
|
Nyílt levél az Amerikai Egyesült Államok, Francia Köztársaság, Nagy-Britannia és Szovjetunió magyarországi nagyköveteihez (1. rész) (OS)
|
1989. december 15., péntek - Mi, a Magyar Demokrata Fórum szolnoki szervezetének tagjai, felhívással fordulunk Önökhöz, illetve Önökön keresztül országuk kormányához, közvéleményéhez. E felhívás megírására az egyre aggasztóbb romániai helyzet, illetve az eddigi tiltakozások eredménytelensége késztetett bennünket. Minket magyarokat különösen érzékenyen érint, ami abban az országban történik, hiszen körülbelül 2,5 millió magyar nemzetiségű román állampolgár él jelenleg is Erdélyben. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy nem csupán magyar-román ellentétről van szó, hanem az alapvető emberi jogok olyan mérvű megsértéséről, amely messze felülmúlja a dél-afrikait. Tudjuk, hogy kormányaink e témában többször felemelték a szavukat, sőt ezen túlmenően az Önök által, a ,,nagy conducátornak,, adományozott kitüntetések visszavételén is gondolkodnak. Azonban tartunk tőle, hogy ez újfent kevésnek bizonyul. A nagyhatalmakat - világpolitikai súlyuknál fogva - külön is felelősség terheli a világban zajló folyamatokért. Jelen esetben azonban ez a felelőség kettős, hiszen az I. világháborút lezáró békeszerződés ,,eredményeként,, elcsatolták Magyarország területének 2/3-át, közte tisztán magyar lakta területeket is. Azok az emberek tehát, akik a jelenlegi határainkon kívül rekedtek, nem a maguk akaratából nem tartoznak az anyaországhoz. Magyarország tudomásul vette a nagyhatalmak döntését. Azonban ugyanezen nagyhatalmak - Önök - kötelessége, hogy mindent megtegyenek az embertelen állapotok megszüntetéséért. Romániában már nemcsak arról van szó, hogy nemzetiségi iskolákat szüntetnek meg, megvonják a szabad munkahely, lakóhely választás jogát, lerombolják nemzeti múltunk emlékeit, hanem ezen túlmenően elteszik láb alól azokat, akik felemelik szavukat a rendszer ellen. Közvetlen életveszély fenyegeti például Sütő András írót és Tőkés László temesvári református lelkészt, akinek prezsbiter társát már orvul legyilkolta a Securitáte, a román Gestapó. Őket kettőjüket is csak a nemzetközi érdeklődés tartja életben, - ki tudja meddig - azonban milliók sorsát nem lehet egyenként figyelemmel kísérni. (folyt.köv.)
1989. december 15., péntek 12:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|