|
|
|
|
Német kérdés
|
München, 1989. november 29. (SZER, Világhíradó) - Szalai Tamás kommentárja következik: - Ha a nyugatnémet gazdasági csoda olyan rövid életűnek bizonyult volna, mint a csodák általában, a német újraegyesítés kérdése ma aligha foglalkoztatná a világot. De az a vonzóerő, amelyet a nyugatnémet életszínvonal, és persze általában az egész Nyugaté, a szovjet érdekszférába kényszerített népekre évtizedek óta gyakorol, örökös időkre nem maradhatott hatás nélkül. A demokrácia elemi erejű követelése a Szovjet Távol-Kelettől a Berlini Falig nem kis mértékben, de persze korántsem kizárólag, éppen a gazdasági fejlődés hiánya, vagy lassúsága miatt rázkódtatja meg a háború után kialakult, természetesnek soha nem számító nemzetközi rend alapjait. A kelet- és közép-európai népek tiszteletre méltóan civilizált megmozdulása, a kommunista láncok fellazításának, sőt lerázásának bámulatot kiváltó törekvése, válaszadásra késztette, készteti a szabad világot, nehogy további békés szemlélői szerepe esetleg végzetesnek bizonyuló lépéshátrányba, a késő bánat állapotába sodorja. A nyugati válasz mindarra, ami forgószélként vágtat végig a vén Európán, elsősorban Bonntól volt több mint esedékes. A keleti kommunista status quo fokozatos megszűnésének következményei sehol sem vetnek fel annyi megoldásra váró kérdést gyakorlatilag és érzelmileg egyaránt, mint az NDK és az NSZK között. Kohl kancellárnak a fokozatosság elvén alapuló 10 pontból álló újraegyesítési koncepciója, amelyet tegnap fejtett ki a bonni parlamentben, részletes hozzájárulás a német kérdéshalmaz békés rendezéséhez. Ha a nyugatnémetek és a keletnémetek többsége akarja - mondotta a kancellár -, ő bizonyos abban, hogy lesz egyesített Németország. De ahhoz, hogy az akarat odaát, a másik német államban szabadon kifejezésre juthasson, Kohl előfeltételként kikötötte a valóban szabad választások megtartását és demokratikus kormány létrejöttét az NDK-ban. A gazdasági gyorssegély útját álló eme legfőbb akadályok eltávolítását hosszabb távon konfödereció, majd föderáció követné. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|