|
|
 |
|
 |
Magyarország és a Vatikán kapcsolata
|
München, 1989. szeptember 15. (SZER, Magyar híradó) - Ma 25
esztendeje a jelenlegi bíboros államtitkár, Agostino Casaroli, akkor
mint a Vatikán külügyminisztere, aláírta Budapesten a Szentszéknek a
magyar kormánnyal kötött részleges megállapodását. Bojtár István
vonja meg az eltelt negyed század mérlegét, és beszél a jövő
kilátásairól.
- Az Observatore Romano ez alkalomból másfél gépelt oldal
terjedelmű jegyzetet tett közzé, amely - mint ilyen esetekben mindig
- nem a lap véleményét, hanem az államtitkárság, illetve a Szentszék
hivatalos felfogását tükrözi. E felfogásnak az a jegyzetben
megfogalmazott lényege, hogy pozitívan kell értékelni a megállapodás
25 esztendejét. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy pozitívan kell
értékelni magát a megállapodást is.
A Szentszék az évfordulón aligha mondhatott mást, kiváltképpen
most, amikor lehullófélben vannak, vagy talán már le is hullottak
azok a kötelékek, amelyekkel az állam gúzsba kötötte az egyházat, és
az lehet a benyomás, hogy mindez logikus végkifejlete annak, ami egy
negyed századdal ezelőtt elkezdődött.
Mivel azonban a benyomás hamis, hiszen az, hogy az egyház
Magyarországon visszanyeri szabadságát nem a Vatikán és a magyar
kormány tárgyalásainak, hanem végső soron a a Moszkvában megindult
politikai folyamatnak a következménye, a 25. évfordulón felmerülhet
a kérdés: vajon most nem inkább lelkiismeretvizsgálatot kell-e
tartani, s komolyan fontolóra venni: helyes volt-e az akkori lépés?
Helyes volt-e szóba állni azzal a rendszerrel, amelyet az itteni
kongregáció alig öt évvel ezelőtt korunk szégyenének nevezett? És
végeredményben nem inkább azokat igazolták-e a fejlemények, akik
Mindszenty bíborostól kezdve ellenezték a megállapodást? Hiszen csak
25 évet kellett volna kibírni, és mi ez, ha nem röpke pillanat az
egyház életében. (folyt.)
1989. szeptember 15., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|