Rendszerváltás és az MTI

	A Petőfi-ügy
München, 1989. augusztus 23. (SZER, Világhíradó) - Jelentős helyet kap a közgondolkodásban a Petőfi-ügy. Szőcs Géza: Tegnap, augusztus 22-ikén Kiskőrösön Morvai Ferenc és kísérete bemutatta a helyieknek a barguzini sírfeltárásról szóló filmet. A kiskőrösiek - úgy tűnik - elfogadták azt a gondolatot, hogy Petőfi Szibériában halt meg, és készülnek a hazatérő földi maradványok ünnepélyes eltemetésére. 1989. nyara már enélkül is a temetések és főként az újratemetések néhány hónapjaként fog megmaradni az emlékezetünkben; olyan nyárként, amikor emberek tízezrei vonultak keresztül-kasul a fővároson egy-egy koporsó mögött, lázas tekintettel; olyan nyárként, amelyben egyfolytában csontokat keresgéltek, ástak ki, és vittek máshová. Amikor e sorokat írom, még mindig nincs újratemetve sem Rajk László, sem Mindszenty bíboros, sem a barguzini ember, akiről sokan elkeseredetten erősítik, hogy Petőfi, mások pedig éppoly konokul, hogy nem lehet Petőfi. Ami már önmagában is jelzi, hogy itt mély feszültségek felszínre töréséről van szó, és ezek jelentősége messze túlnő egy kegyeleti aktusén. Talán nem is lehet ez másként egy olyan társadalomban, amely épp most készül saját kezébe venni önmaga jövőjét. És mivel tudjuk, hogy a jövő néha visszajár kísérteni a múltba, mint ahogy Szibériából járnak vissza hozzánk a halott költők, mivel tehát tudjuk, hogy a jövő be-be költözik a múltba, ezért hát természetes, hogy a nemzet ma önmaga igazi múltját is szeretné megismerni. Mégpedig egy hosszú évtizedekig fennálló értékrendszer összeomlásának és a "semmi nem úgy volt" felismerése által meghatározott nemzeti tudat átrétegződésének a kontextusában. (folyt.) 1989. augusztus 23., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A Petőfi-ügy - 1. folyt.
Sok száz kiskőrösi nézte tegnap este a szűknek bizonyult és kibírhatatlanul forró művelődési házban a Morvai Ferencék expedíciójáról készült filmet, és hallgatta azt a néma sikolyt, amellyel a védtelenül kitakart és leleplezett csontváz kérdezte: miért most jöttetek? Miért temettetek el akkor élve Fehéregyházán, és miért hagytátok, hogy fogságba hurcoljanak? Miért nem jöttetek értem és miért adtátok férjhez máshoz a feleségem? Petőfi vagy nem Petőfi? A kérdés persze irónikusan is megközelíthető, és mondhatnók, ma már olyan korban élünk, amikor az, hogy hazatérjen és szülőföldjében nyugodjék, igenis elemi joga minden Petőfi Sándornak. Vagyis ezt mindegyiküknek lehetővé kell tenni. Meg mondhatnók azt is: elég orosz van ma itt Magyarországon, minek idehozni még egy halott oroszt is? De ezek a szellemésségek nem oldhatják fel azt a kínzó frusztrációt, ha kiderülne, hogy valóban Petőfit találták meg Morvaiék. Szegényebbek leszünk egy mítosszal. Az életét a szabadságért a harcmezőn feláldozó költővel, mint szimbolikus figurával. Ez esetben mintha már nem is érdekelne bennünket az, hogy az életveszélyes sérülés esetleg csak egy-két miliméteren múlik, hogy nem lett halálos. De a költőt, aki volt olyan szerencsés mondjuk, hogy a szurony csak a szívburkát sértette meg, de nem járta át a szívkamrát, és aki volt olyan szerencsés, hogy ezek után még hét évet lehúzhatott a Balkán-menti Gulágban, nos ezt a koltőt már nem érzi elég fontos szimbolikus alaknak a közszorongás, mert hogy nem folyt ki elég vére, és néhány évet még el tudott tengődni rabkoszton Szibérióban. Úgy tűnik, mintha csak a fogát a harctéren otthagyó költővel tudnánk megbékélni. De azzal nem, aki a levert forradalom után a testvéri segítséget nyújtó testvér hadifogsábában kibír még hét évet összeszorított foggal, sőt farkasfoggal. (folyt.) 1989. augusztus 23., szerda
Vissza »

	- A Petőfi-ügy - 2. folyt.
Pedig hát ha valóban nem egy ál-Petőfi csontjait őrzik most egy páncélszekrényben, akkor a csontok élő gazdájában nemcsak a magyar Petőfi Sándort, de egyben a magyar Raoul Wallenberget is tisztelhetnők. S ha már itt tartunk, legalább is ami engem illet, én csodálkoznék, ha a barguzini temetőből, amennyiben ott tovább ásnának, nem kerülnének elő Wallenberg és oly sok más elveszett gyermek földi maradványai is. +++ 1989. augusztus 23., szerda
Vissza »