|
|
 |
|
 |
Hallgatók fóruma
|
München, 1989. július 29. (SZER, Hallgatók fóruma) - "Egy
értelmiségi fiatal" aláírással egyik hallgatónk részletesen beszámol
arról a döbbenetes eseményről, ahogyan írja, amelynek a Klingenbach-
soproni határállomáson szem- és fültanuja volt.
Magyar határőrök menekülteket fogtak el, lövéseket is leadtak.
Levélírónk feltételezése szerint a menekültek romániai, vagy
keletnémet állampolgárok lehettek. A jelenet leírása után a levelét
így folytatja: " Soha többé nem akarunk vasfüggönyt
Soha többé nem
akarunk szovjet tipusú kommunista diktatúrát
Soha többé nem akarunk
pártállamot
Soha többé nem akarunk rabságot, röghözkötést
Kérem a
magyar honfitársaimat, hogy ne feledjék el soha, milyen elnyomásban,
rabságban éltünk a közelmúltig. De ne feledjük azokat, akik most is
így élnek."
A menekülésre, szökésre vonatkoznak a következő telefonhívások
is.
"Azt szeretném megtudni, hogy azóta, amióta felszedték a
határzárat, a szögesdrótot az osztrák határnál, azóta hány embert
kaptak el szökésen és hánynak sikerült túljutnia a határon Ausztria
felé. És azt szeretném megtudni, hogy milyen büntetés vár arra a
magyar állampolgárra, akit tiltott határátlépéssel elfognak a
határon."
- "Hatósági személy megsértése miatt több hónapra elitéltek, két
évre felfüggsztve, tehát útlevelet nem kapok. Az a kérdésem, hogy ha
átszöknék Ausztriába, hogy továbbmenjek a tengerentúlra, az osztrák
hatóságok visszadobnának-e, kiadnának-e a magyar hatóságoknak?
Milyen elbírálás alá esek?"
Hanák Tibor válaszol:
- "Tekintve, hogy csak május elején kezdték a műszaki határzár
eltávolítását, még nincs statisztika arról, hogy hányan használták
ki a magyarok közül menekülésre a vasfüggöny hiányát.
A legtöbb magyarnak erre nincs is szüksége, hiszen megkapja az
útlevelet. Épp ezért inkább más állampolgárok, főleg keletnémetek
próbálnak átsétálni az osztrák-magyar határon." (folyt.)
1989. július 29., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hallgatók fóruma 1. folyt.
|
- " Az egyik bécsi újságban találtam erre vonatkozó
összeállítást. Eszerint május eleje óta 173 NDK állampolgár érkezett
Ausztriába a felszedett drótakadályok helyén, és kért menedéket
Ausztriától. Július 25-ikén és 26-ikán 24 óra alatt 14 illegális
határátlépőt regisztráltak.
A keletnémetek általában tovább igyekeznek Nyugat-Németországba,
s ezért az osztrákok nem sokat törődnek velük. Ha azonban magyar
vagy más nemzetiségű érkezik és menedékjogot kér, megvizsgálják,
hogy indokoltnak tekinthető-e az illető íly módon történt
menekülése.
A magyarok ügyét a múlt év májusa óta gyorsított eljárással
intézik el, ami azt jelenti, hogy a magyar jelentkezők 24 vagy 48
órán belül választ kapnak, hogy Ausztria elfogadja-e őket
menekültnek, vagy nem. A végzés általában elutasítás. Mivel azonban
ennek nincs nyoma az illető papirjaiban, útlevelében, nyugodtan
visszautazhat Magyarországra. A hatóságok ott meg sem tudják, hogy
meneküléssel próbálkozott. Ha csak az illető maga nem fecsegi ki,
illetőleg ha nem találkozott kinn ismerőssel.
Más elbírálásban részesül az, akit bíróság ítélt el
Magyarországon, és még le sem telt a felfüggesztett büntetés
határideje. Mivel Ausztria és Magyarország között kölcsönös
kiadatási egyezmény szabályozza az ilyen esetek kezelését, s mert az
osztrák hatóságoknak nincs módjukban utánajárni, hogy egy
magyarországi bírósági büntetésnek mi a háttere, hogy jogos vagy
jogtalan volt az ítélet, az ilyen menekülőt tudtommal azonnal
kiszolgáltatják a magyar hatóságoknak."
Szép Zoltánnak szóló, igencsak hoszú telefonüzenetből idézünk:
- "Ön lebeszéli a hazájukból menekülni akarókat a
disszidálásról, akik meg kinn vannak, azokat megnyugtatja, hogy
semmi bántódásuk nem lesz, ha hazamennek. Gratulálunk
Egy kis
valótlanságért nem mennek a szomszédba. Azt nem mondja, Szép úr,
hogy akiről már tudnak a hazai illetékesek, az hazaérkezése után nem
kapja vissza állását, lakását, nyugdíját." (folyt.)
1989. július 29., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hallgatók fóruma 2. folyt.
|
"Félelem nélkül éhenhalhat, ha nincs aki eltartja, mert
munkanélküli segélyt nem kap. Önök leadtak egy vértől csöpögő,
lázító szöveget Hitlerről, pedig az az ember megközelítőleg sem
követett el annyi gaztettet, mint Sztálin, Brezsnyev, Hruscsov,
Rákosi, Gerő, Nagy Imre, Kádár, és cinkosaik.
Sőt
Neki köszönhetjük az elrabolt országrészek legalább egy
részének visszacsatolását 1938-ban. Önök gátlástalanul elítélik a
müncheni egyezményt, amely ebben döntött. Ezekről akartunk Szép
úrral nyílvánosan beszélgetni, de mivel Önök csak Grósz úrral
értenek egyet, Szép úrnak eszébe sem jutott felhívni minket. Minden
jót
"
Szép Zoltán válaszát olvassuk fel:
- "A péntekenként háromszor adásba kerülő Hallgatóé a szó
című
programban igyekszünk minden kedves hallgatónkat visszahívni.
Közöttük azt a nemrég jelentkezett hallgatónkat is, aki az idézett
mondatokat üzenetrögzítőnkre mondta.
Vele egyízben már beszélgettem, amikor az általa megadott számon
visszahívást kért. Ezúttal azonban telefonszámot nem adott, és
időpontot sem jelölt meg, amikor majd a felvetéséről véleményt
cserélhetnénk. Azzal a módszerrel készítem műsoromat, hogy akit már
visszahívtam és a hívás eredményes volt, annak a telefonszámát
tovább nem őrzöm meg. Ha tehát hallgatónk újbóli visszahívást kérne,
kérem diktálja be számát és az üyeleti időben, szerdán vagy
szombaton 16 és 18.30 között, megadott időben visszahívom.
A műsorban minden kulturáltan előadott állásfoglalásnak helyt
adok. A Nyugatról hazatérni kívánók véleményének ugyanúgy, mint a
hazánkat valamiért elhagyni óhajtóknak.
Nem célom azonban sem Nyugatról hamis képet festeni, sem a
magyarországi helyzetet a valóságosnál sötétebbre színezve
bemutatni. Ennek érdekében a hallgatók közlésein kívül illetékeseket
is megszólaltatok. Célom szigorúan véve a minél pártatlanabb
tájékoztatás.
Ez vonatkozik arra is, amit hallgatónk Hitlerrel kapcsolatban
üzent. Sajnos azt az Ön által pozitívnak értékelt gesztust, hogy
Magyarországhoz területeket csatolt, a magyarság máig szenvedi.
(folyt.)
1989. július 29., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hallgatók fóruma 3. folyt.
|
A közelmúlt történelmi eseményeinek, igazságtalanságainak
feltárása és megvitatása javában folyik. Ehhez járul hozzá egyik
hallgatónk is Rajki Lászlónak címzett levelében.
- "Az 1945-ös földreform egy teljesen jogtalan és törvénytelen
eljárás volt, melyet az orosz hadsereg megszállása miatt tudtak
végrehajtani, és csak az Ideiglenes Nemzetgyűlés szavazott meg,
amely köztudottan csupa baloldali és hirtelen összeszedett és
összegyűlt emberekből állt Debrecenben.
Ha a jelenlegi Országgyűlés törvénytelen, mert valóban az, akkor
az Ideiglenes Nemzetgyűlés még inkább az volt, mert az ottlévőket
azután tényleg senki sem választotta meg.
1945-ben az akkor hozott földreform-rendeletet sem tartották be.
Ez előirta, hogy akinek 1000 holdon aluli birtoka van, annak 100
holdat meghagynak. Ezt igen sok esetben 1945-ben nem tartották be. A
100 holdon aluli tulajdonosnak pedig mindenét meg kellett volna
hagyni. Ezt pedig legkevésbé sem tartották be és igen gyakori eset
volt, hogy 20-30 holdas gazdáktól elvettek mindent, ha volt rá
igénylő.
Ha Rajki László álláspontja maradna érvényben, akkor sok régi
tulajdonos, iletve az örökösök többet nem kaphatnak vissza semmit.
Javaslom, revidiálja álláspontját úgy, hogy mindenkinek, aki
telekkönyvileg igazolni tudja, hogy -45 elött földje volt, annak
vagy örökösének visszajár bizonyos határig a föld, vagy kártérítés
jár neki.
Persze ez a jelenlegi állapot nem végleges, mert a
földtörvényen, amint hallom, most is módosítani fognak. És ha a
választások után a komoly és rendes pártok jutnak uralomra, akkor
valóban megvalósul az alkotmányos jogállam és minden jogos
tulajdonos visszakaphatja elkobzott földjét, házát, vagy értük egy
elfogadható összegű kártérítést."
- "Hallgatónknak igaza van, hibát követtem el, amikor
megfeledkeztem azokról, akiktől 1945-ben jogtalanul, orosz
segédlettel elrabolták vagyonukat. Az persze más kérdés, hogy
akkoris átfogó földreformra került volna sor, ha mondjuk az
amerikaiak szabadítják fel hazánkat, mert a feudális birtokstruktúra
a két világháború között is a szociális feszültségek egyik
alapforrása volt.(folyt.)
1989. július 29., szombat
|
Vissza »
|
|
- Hallgatók fóruma 4. folyt.
|
"Ezt viszont úgy kellett volna végrehajtani, mint például a
nagyatádi részleges födreformot, tehát jogszerűen, teljes
kártérítéssel egybekötve.
Kizárólag a kommunisták bűne, hogy erre ma nem kerülhet sor,
mert Rákosi és utódai tönkretették az országot, a parasztságot, a
földet.
Ami pedig az 1945-ös földreformot illeti, nemcsak a végrehajtás
során rugták fel az általuk diktált szabályokat is, hanem az egészet
betetőzték a kuláküldözéssel, a kolhozosítással. Teljesen indokolt
tehát a birtokos és a nagyparaszti réteg erkölcsi rehabilitálásának
ténye is. Másrészt viszont szerintem az 1945-ös nemzetgyűlési
választásokon a földreformot szentesítette az ország lakosságának
nagyrésze. Ezért gondolom úgy, hogy ezt kellene alapul venni a föld
magántulajdon rendezésénél, kiegészítve azzal, hogy az 1945 előtti
jogos tulajdonosok, illetve örököseik is visszakapjanak birtokukból
egy bizonyos területet, például maximum 100 hektárt."
Ismét telefonhívásból idézünk:
"A Magyar Televízió Híradójának jelentése szerint Nagy Imre
temetése előtt pár nappal a Dózsa György úton levő Lenin szobrot
felújítás végett elszállították. Ez a restauráció az adófizető
állampolgároknak 17 millió forintjába kerül.
Kérdésem a következő: miért az adófizető polgárnak kell
megfizetnie Lenin szobrának a felújítását, amikor az ország a csőd
szélén áll, és ehhez a szoborhoz csak a kommunista pártnak van köze?
Szerintem a többpártrendszerré történő átmenet időszakában ezt a
Lenin szobrot a Hősök terétől pár száz méterre nem lehet
felállítani. Kérdésem az, hogy mi történt az ügyben és tudnak-e
újabb fejleményekről?"
- Sajnos mi sem tudunk többet, de utánajárunk és akkor
tájékoztatjuk az újabb fejleményekről.
(folyt.)
1989. július 29., szombat
|
Vissza »
|
|
- Hallgatók fóruma /5. folyt.
|
- "Az NSZK-ba utaztam látogatóba. 320 DM-t vittem magammal, az
utasfülkében négyen utaztunk. Köztünk egy osztrák utas, akinek a
kivételével társaimat tetőtől talpig kikutatták, megmotozták. Engem
csak azért nem, mert nem volt rá idő. De kikérdeztek és miután
elmondtam, hogy nincs vámolni való, a magamnál tartott 320 DM-t
kifogásolták. Felszólítottak, szálljak le Hegyeshalmon, váltsam be,
majd ki a 200 DM valutaösszeget, tekintve, hogy ezen összeg 90 napos
felhasználási határideje lejárt és én mégis magamnál tartottam
jogtalanul ezen összeget. Magamnál hivatalosan csak 130 DM-t
tarthatok korlátlanul. Felajánlottam, hogy leszállás helyett önként
letétbe helyezem a kívánt összeget, amiről elismervényt is kaptam.
Közölték velem a hivatalos közegek, fináncok, hogy hazaérkezésem
után a pénzt bármely pénzváltó helyen átvehetem.
Amikor hazaérkeztem és eljártam az ügyben, megrökönyödve
tapasztaltam, hogy ezen hivatalos elismervény fabatkát sem ért.
Mindenütt elutasítottak és közölték, hogy erre az esetre nincs
rendelkezésük.
Melléklem a havi nyugdíj cédulámat is, hogy kitünjék belőle,
mekkore összegből rakosgattam össze nem akármilyen áron a
kiutazásomra szolgáló pénzt. Most már csak abban reménykedem, hogy a
tőlem elvett pénzzel is törlesztik majd az elherdált 20 milliárdot.
Kérem Önöket, hogy a külföldiek előtt megszégyenített,
megalázott honfitársaim nevében is tájékoztassák a külföldre utazó
magyar állampolgárokat: pénzükkel úgy gazdálkodjanak, hogy azt
letétbe ne helyezzék, mert úgy járnak, mint jómagam."
A becsapott hallgatónk leveléhez mellékelt nyugdíjcédulából
kiderül, hogy havi nyugdíja 4500 Forint.
Telefonüzenetet idézünk:
- "A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán
Viktor június 16-ikai gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen
refompolitikusairól alkotott nézetét." (folyt.)
1989. július 29., szombat
|
Vissza »
|
|
- Hallgatók fóruma 6. folyt.
|
Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a
nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi a fenti
reformkommunistákat illetően. Akiknek 1956-ról alkotott mai nézete,
miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága
már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy
akár az elmúlt években is, vajon miért nem volt ismeretes?
Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogynem ismeretlen
előttem, engedtessék meg nekem, hogy vele egyetértve a kétkedés
jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan
torzítása, tiszavirág-életű igazsága igencsak aláhúznak és
igazolnak. Mert valójában nem tudjuk, hogy a vezető pártemberek
jelenlegi őszinteségi rohama mögött mennyi a valós, a lelkiismeretük
okozta, és mennyi a moszkvai új szelek és főként a gazdasági csőd
okozta nyomás.
Továbbá, a leglényegesebb: meglátásom szerint napjainkban egyre
gyakrabban , egyre bátrabban kifejezhető kifakadások, kritikák,
számadás-kérések nem is annyira egy Piros László, egy Kádár, egy
Marosán, egy Biszku, egy Rajnai és a vérbírák ellen, mint inkább az
arctalan és embertelen pártjuk intézményrendszere ellen szólt.
Ugyanakkor a szóban forgó reformpolitikusok pontosan egy
paternalista, fölényesen mindenttudó, diktatórikus kommunista
pártnak - a jelzőket egyébként Pozsgaytól vettem - voltak nem egy
esetben évtizedeken keresztül tagjai, funkcionáriusai, végső soron
kiszolgálói."+++
1989. július 29., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|