|
|
|
|
Billy Graham, az evangelista (1.) Teltházas ima a Népstadionban ?
|
1989. július 23. (MTI-PRESS) - Sokakat meglepett, amikor a Billy Graham Evangélizációs Társaság júliusi budapesti sajtótájékoztatóján a szervezők nem csupán "teltházat" helyeztek kilátásba alapítójuk-névadójuk július 29-iki népstadionbeli igehirdetésére, hanem közölték: arra is minden előkészületet megtettek, hogy a netán kívül rekedtek a stadion környékén, hangszórók útján hallhassák Graham szavait. Miközben tehát akad, aki még a már-már kínos félházban sem biztos, ők akár a százezer résztvevőt sem tartják kizártnak.
Az, hogy ki becsülte túl vagy alul a magyarországi érdeklődést, nyilván legkésőbb a prédikáció napján majd kiderül. De, hogy mihez van szokva ez a túlzás nélkül már egész világot bejárt, példa nélkül álló vallási intézmény, az éppen ezekből az előkészületekből is jól látható. Való igaz, hogy bár Billy Graham, századunk világjáró envagélistája habozás nélkül, rendszeresen megszólal börtönökben, szociális intézményekben, kis közösségek előtt is, azonban prédikációinak a jellemző fóruma mégis inkább az angliai vagy dél-amerikai (vagy bármely világrészbeli) stadion, akár esőben is kuporgó többszázezres hallgatósággal - esetleg az 1977-es szöuli alkalom, amikor becslések szerint egymillióan követték figyelemmel szavait. Sokan kételkednek is abban, hogy lehet-e őszinte az olyan vallási igehirdetés, amely a meghitt "lélekhez szólás" helyett a szinte show-elemeket felvonultató, tömegrendezvény benyomását kelti. Tény, hogy Graham e tekintetben igazi "amerikai" termék, ám éppen - kivétel nélkül mindig nagy tömegeket vonzó - világjárása mutatja, hogy sajátos koreorográfiájú fellépése korántsem csak az Újvilágban létjogosult. Graham egyik legutolsó könyvének magyar- országi előszavában dr.Haraszti Sándor éppen erről jegyezte meg, hogy voltaképpen Graham a mindjobban urbanizált, az ipari társadalom számtalan új formájával, szokásával azonosuló világunk adottságait vette figyelembe akkor, amikor a templomoktól elforduló embereknek mintegy "utána menve", semleges helyeken, a szabad ég alatt kezdett nekik közvetlen hangon, hétköznapi természetességgel a hit, a remény fontosságáról, az Istennel való megbékélés gyógyírt hozó hatásáról beszélni. (folyt.)
1989. július 23., vasárnap 10:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|