|
|
|
|
A Magyar Október Párt és a Republikánus Kör közös állásfoglalása (OS)
|
1989. július 20., csütörtök - Grósz Károly még néhány hónappal ezelőtt is a fehérterror rémét festette a falra, holott mindig nyilvánvaló volt: a potenciális terror színe nem a fehér. Bár a szín mostanra alaposan megfakult, a vele jelölt terror - talán éppen ezért - egyre inkább testet ölt: alig múlik el nap, hogy a közvélemény ne értesülne újabb, a civil társadalom megfélemlítését szolgáló fenyegetésekről. Fenyegetik az ellenzéki szervezetek aktivistáit, a sajtó, a rádió és a bíróságok azon munkatársait, alkalmazottait, akik egy tisztultabb közélet érdekében emelik fel szavukat, annak érdekében tevékenykednek. Ezek a magukat megnevezni nem kívánó, de mindenki által jól ismert erők eszközeikben nem válogatósak, repertoárjuk pedig rendkívül széles: a sósavval való fenyegetőzéstől kezdve a névtelen leveleken és telefonokon át egészen a tettlegességekig terjed. A közelmúlt súlyos rendőri erőszakcselekményeit követő bírósági ítéletek pedig inkább jelentenek bátorítást számukra, sem mint védelmet az állampolgároknak. Sőt, egyes esetekben, mint például a tragikus körülmények között elhunyt Kocsis László ügyében, a korábban már rendőri brutalitásnak áldozatául esett állampolgárt még külön bírósági eljárással lehet megfélemlíteni, megalázni. Külön figyelmet érdemel ebben az esetben az ügyészségnek a tárgyalás folyamán az a sztálini időket idéző magatartása, mely közvetve és részben az áldozat halálához vezetett: a rendőrök által korábban félholtra vert kamionsofőrre az ügyész végrehajtható szabadságvesztés kiszabását kérte. Noha a bíróság nem adott helyt az ügyészi fellebbezésnek, a maga nemében példátlanul embertelen ügyészi hozzáállás láttán, és az átélt borzalmak hatására Kocsis László idegrendszere felmondta a szolgálatot. A Magyar Október Párt és a Republikánus Kör ismételten szeretné ráirányítani a figyelmet arra az újnak semmiképpen nem nevezhető tényre, hogy mindenfajta jogot lábbal tipornak ott, ahol áldozatokból lehet bűnösöket fabrikálni. És megfordítva, aminek éppen a júliusi temetés kapcsán lehettünk szem- és fültanúi: a vétkesből vétlent - a bűnből erényt. (OS)
1989. július 20., csütörtök 17:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|