|
|
 |
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Straub F. Brunó búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek
A Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Straub F. Brunónak a
Mező Imre úti temetőben elmondott beszédét. Keretet később adunk.
x x x
Tisztelt Gyászolók, Családtagok
Államférfiútól búcsúzunk, századunk nagy magyar politikusától,
századunk nagy magyar politikusától, történelmünk különös sorsú,
tragikus hősétől, akinek a poklokat is meg kellett járnia, hogy
azután teremteni, alkotni tudjon, és akinek végnapjai shakespeare-i
sorokat juttatnak eszembe:
,,A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.,,
Nem a túlélők kíméletlensége idézteti velem ezeket a szavakat,
hanem a megrendültség és a tapasztalat. A megrendültség, mert egy
magányos és nagy fa dőlt ki mellőlünk, aki már sejtjeiben érezte
kikerülhetetlen pusztulását. És a tapasztalat szól belőlem, mert a
közeljövő mindig átlép az elődökön, olykor érzelmekkel telítetten,
olykor közönyösen, sőt cinikusan, de nagyon gyakran mindenképpen
igazságtalanul.
Ha Kádár János még közöttünk volna, a maga fanyar
bölcsességével, népi ihletésű józanságával bizonyára ugyanezt
mondaná. Talán hunyorítana is hozzá, tudván, hogy a halál épp oly
kikerülhetetlen, mint az utókor önigazoló ítélkezése azok fölött,
akik a legnehezebb időkben mertek szerepet vállani a történelemben.
És Ő azok közül való volt.
Azt a harmincnál is több esztendőt, amit hazánk első embereként
élt meg, immár végérvényesen Kádár-korszakként őrzi meg a históriai
emlékezet. Neve egy hosszú és tanulságos időszak jelzője lett. Ez
ellen már hiába tiltakozna szikár puritánizmusa, a személyiség
kultuszát következetesen elutasító erkölcsi és politikai
érzékenysége. De hát ki tudta volna nála jobban, hogy a személyes
szándéknak mindig meg kell hajolnia az élet valóságai előtt?
Hiszen
sokszor meghajolt Ő is, mert meg kellett hajolnia. Nem önmagáért,
hanem a vállalt szolgálatért. Mert Kádár János szolgált. Előbb talán
csak egy osztályt és egy pártot, majd a magyarság millióit,
bennünket, a nemzet párton kívüli többségét is. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 19:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|