|
|
|
|
- A szovjet hadsereg helyzete - 5. folyt.
|
A fegyverek halmozódtak, és a stratégia a villámháború lett, támadással biztosított védelem. Ily módon a szovjet páncélos ütegek az Alpoktól Dániáig terjedő 450 mérföld hosszúságú fronton előrenyomulva 3-4 héten belül elérhették volna a La Manche csatornát és a Pireneusokat. Minden védelmi szónoklat ellenére ez a korábbi támadási időtartam felére csökkentését jelentette. A Szovjetunió készen állt a korszerű háborúra. 1984-ben Nyikolaj Ogarkov vezérkari főnök már megtervezte a nukleáris fegyverek nélküli hadviselést. Arra számított, hogy a NATO nem mer atomfegyvereket használni a sűrűn lakott európai területeken menetelő szovjet haderővel szemben. A Varsói Szerződésnek pedig nem lenne szüksége atomfegyverekre. Amikor Gorbacsov hatalomra került, már nehézkes, de hatalmas és jól megalapozott katonai rendet örökölt. A reguláris hadsereg létszáma jelenleg 5 és fél millió, a belügyminisztérium és a KGB alakulatait is beszámítva pedig megközelíti a 6 milliót. A Vörös Hadsereg több mint 53 ezer páncélossal, 48 ezer tüzérségi löveggel, 4 ezer 500 helikopterrel és 8 ezer 500 harci repülőgéppel rendelkezik, a stratégiai atomfegyver-állomány 1400 interkontinentális rakétából áll, de a hetven-egynéhány tengeralattjáró még 980-at hordoz a fedélzetén. A haditengerészetnek ezenkívül még 300 támadó és cirkáló rakétahordozó tengeralattjárója és közel 300 hadihajója van. A katonai kiadások összegét néhány miniszteren kívül mostanáig senki sem ismerte. A hadiipar szorosan összefonódott a polgárival, és - legalábbis Gorbacsov hatalomra jutásáig - teljes elsőbbséget élvezett. Nyugati becslések szerint a Szovjetunió hadikiadásai a nemzeti össztermelés 14, esetleg 20 százalékát teszik ki. Az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA szerint pontosan 16 százalékról volt szó. Moszkva állandóan azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy a hadiipar irányítása alatt áll, a Szovjetunió azonban maga a megtestesült hadiipar. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|