|
|
|
|
Reformkörök 3.
|
Ugyanakkor belülről magam is berzenkedem az ellen, hogy a nagy nyugati lapok és hírügynökségek mindent igyekeznek a hatalmi harc személyi vonatkozásaira kihegyezni. A kérdések napra készen aktuálisak és mindíg egyformák: amikor Grósz Károly a szombat reggeli Népszabaságban azt mondta, hogy ..., akkor Pozsgay Imre és Vastagh Pál szerint arra gondolt-e,...? A főtitkár erről, arról, amarról azt mondta, hogy... önnek mi a véleménye ugyanarról? Mégis megértem Pozsgay Imrét, aki türelmesen és hatásosan válaszolt minden kérdésre: kicentizett válaszait ezek a külföldiek pontosabban és korrektebben idézik, mint az elmúlt évtizedben a személye elleni averzióra késztetett hazai szerkesztők. A szegedi találkozónak más volt a hangulata, mint a kecskemétinek. Ott a már jól ismert reformerek vitték a prímet: Lengyel László, Bihari Mihály, Gazsó Ferenc. Szegeden a tömeg politizált. Szekciónként 25-30 hozzászólás is elhangzott. Érezni lehetett, hogyan áradnak, folynak egy mederbe a gazdasági és társadalmi modellváltás korábban csak búvópatakként megjelent gondolatsorai. A vita ugyan szétfolyó és meglehetősen csapongó volt - de hát ez egyszerre következik a politikai kultúra hiányából, a politológiai műveltség esetlegességéből és a mindent kimondani akarás lelkesedéséből. Valamiféle őszinte naívitás jellemezte a légkört. Elég volt a manipulációból, a taktikázásból, a következetlenségből, a cél által szentesített hazudozásból, hangzott el sokszor, sokféle megfogalmazásban. Ebbe a gondolatkörbe kapcsolódik a tanácskozás egyik legfőbb követelése is: ne pártértekezlet, hanem kongresszus legyen az ősszel, ahol sokkal kevesebb lehetőség nyílik a kulisszák mögötti machinációkra. Hogy ez nem felnagyított veszély, azt igazolták a szombat esti plenáris ülésen történtek is. Miközben Pozsgay Imre és Vastagh Pál külföldi újságírók kérdéseire válaszolt, a közös platform kialakítását egyszerűen szétvitatkozta néhány résztvevő. Nem lehet a szándékosságot bizonyítani, de tény, hogy sikerült az időt elhúzniuk, a fővárosi és a vidéki küldöttek között ellentétet szítani, és megakadályozni, hogy a reformkörök platformtervezetét a plenáris ülés közmegegyezése szentesítse. al. Nagy Imre elvtárs A reformköri mozgalom eredményeképpen új politikus személyiségek kezdenek kiválni. A szegedi Lovászi József, Géczi József, a kecskeméti Bruszel László, a budapesti Szántó György, a szentesi Keserű Imre nevét valószínűleg sokszor láthatjuk még nyomtatásban. A vasárnapi politikai nagygyűlésen éppen Keserű Imre mondta a legnagyobb hatású beszédet. (folyt.)
1989. május 23., kedd 13:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|