|
|
 |
|
 |
Útkeresés és csillaghullás ... (2.rész)
|
Tulajdonképpen e lemondás-sorozathoz tartozik Fred Sinowatz volt
pártelnök-kancellárnak a politikai életből való teljes
visszavonulása is. Ő még 1986-ban leköszönt három évig viselt
kormányfői tisztségéről, tavaly májusban átengedte az SPÖ-elnöki
székét kancellár-utódjának, Franz Vranitzkynak, majd ősszel
visszaadta parlamenti mandátumát is. Mindez nagymértékben annak
következménye volt, hogy korábban, az osztrák elnökválasztási
kampány idején SPÖ-aktivisták szűkebb körében heves támadást
intézett Kurt Waldheim jelenlegi államfő ellen, annak ,,barnainges
múltja,, miatt. Később azonban kijelentéseinek tényét egy általa
indított sajtóperben letagadta, s emiatt - hamis tanúvallomásért -
azóta is büntetőbírósági eljárás fenyegeti. A minden más tekintetben
fedhetetlen életű politikus, aki a néppárti elnökjelölt, Waldheim
elleni kirohanással pártjának akart hasznára lenni, végülis azzal
tehetett az SPÖ-nek még egy szolgálatot, hogy önként letűnt a
politikai élet színpadáról.
A felsorolt kényszerű lelépések, drámai bukások - közvetlen
motívumaik és körülményeik különbözősége ellenére - végső soron
összefüggnek az SPÖ-ben zajló korszak- és nemzedékváltással, amely
mögött a párt útkereső, reform-célú törekvései húzódnak meg.
Az Osztrák Szocialista Párt, a százéves osztrák szociáldemokrata
mozgalom mai szervezete a második világháború után nagy érdemeket
szerzett az ország demokratikus rendjének kialakításában, folyamatos
gazdasági és társadalmi fejlődésében. Öt év megszakítással mindvégig
részt vett a kormányzásban, 1971-től pedig 13 éven át egymaga volt
kormányon, s akkor különösen sokat tett a szociális vívmányok
gyarapításáért.
Ám a Bruno Kreisky pártvezető és kancellár nevéhez fűződő
időszakban a gazdasági növekedés nem tartott kellően lépést az állam
jóléti kiadásainak emelkedésével, az SPÖ által ,,dédelgetett,,
állami ipari szektor mindinkább veszteségessé vált, sok drága
,,presztizs,,-beruházást hajtottak végre, szaporodott a
költségvetési deficit és az államadósság. Időközben sokat változott
a párt társadalmi környezete is: csökkent az SPÖ hagyományos
tömegbázisának számító gyári, fizikai munkásság részaránya, nőtt a
szolgáltatásban dolgozók és az alkalmazotti rétegek hányada, s az
egykori munkásosztály jelentős részének életvitele, gondolkodásmódja
az anyagi viszonyok javulása folytán polgári jellegűvé vált.
Mindezekre a párt befolyását, szavazótáborát apasztó problémákra az
SPÖ régi vezetőgárdája nem reagált kellő időben vagy mértékben. (folyt.)
1989. február 10., péntek 14:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|