|
|
|
|
Vita a filmszemle alkotásairól - a társadalmi zsűri nyilvános ülése (1. rész)
|
1989. február 8., szerda - A XXI. Magyar Filmszemlén bemutatott dokumentumfilmekkel jelentős értékek születtek - ebben egyetértettek a társadalmi zsűri tagjai szerdai nyilvános ülésükön, ugyanakkor a vitát követően is csak találgatni lehetett a díjazott alkotásokat. A zsűritagok ugyanis személyes véleményüket fejtették ki a látott filmekről, s nem a kollektív döntés eredményéről számoltak be a Budapest Kongresszusi Központ Pátria termét megtöltő hallgatóságnak.
Főként Sára Sándor Csonka-Bereg és a Böszörményi Géza-Gyarmathy Lívia alkotópáros Recsk 1950-53 című alkotásairól szóltak elismerően a zsűri tagjai. Egyezett a vélemény két játékfilm esetében is: Bereményi Géza Eldorádó, illetve Enyedi Ildikó Az én XX. századom című filmjeit emelték ki a méltatások a seregszemle mezőnyéből. Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár, a zsűri elnöke egészében színvonalasnak ítélte a XXI. Magyar Filmszemlét, hozzátéve: figyelemre méltó, hogy a látott alkotások - dokumentum- és játékfilmek egyaránt - nemcsak áttételesen, hanem közvetlenül is politizálnak, mégpedig elsősorban a hatalom és az egyén, a politikai rendszer és személyiség viszonyát, konfliktusát állítva a középpontba. A tényfeltáró dokumentumfilmekről a zsűri elnöke kifejtette: ezek a múlt tisztázásának igényével született alkotások fontos szerepet töltenek be a dogmák leerombolásában, az előítéletek oszlatásában. Nagyra értékelte a szemle dokumentumfilmjeit Glatz Ferenc történész is. Mint mondta: ezek a filmek olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyekhez a történészek - jóllehet az ő feladatuk lett volna - mindezidáig nem nyúltak. Huszadik századi történelmünk bemutatásában előbbre tart a magyar film, mint a magyar történettudomány - állapította meg. Kéri László szociológus a külföldi vendégek, kritikusok szemszögéből próbálta megközelíteni a filmeket, és úgy vélekedett, hogy a nem magyar néző számára érthetetlen, szinte felfoghatatlan az a társadalmi szétesettség, amely a filmekből kiolvasható. Kéri László úgy vélekedett, hogy az ország 1973 utáni stagnálását, megmerevedettségét híven és nagy művészi erővel tükrözi Jeles András Álombrigádja. Emellett modellértékűnek tartotta a Felmentés nélkül című dokumentumfilmet, valamint az információs vetítésen bemutatott Kizárt a párt című videofilmet. (folyt. köv.)
1989. február 8., szerda 18:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|