|
|
|
|
Erdélyi helyzetkép 1.
|
Walkó György és Tóth László, az MTI tudósítói jelentik:
Kolzsvár, 1989. december 24. (MTI-tud) - Az erdélyi városokban lassan normalizálódik a helyzet, s vasárnap ujra műsort sugárzott a helyi rádió és televízió Temesvárott, a romániai forradalom hős városában.
Kolozsvárott hosszó évekig tartó szünet után szintén működik - magyar nyelven is - a helyi rádió. A most megjelent új lap, a Szabadság vasárnap Hívó szó címmel közölte 15 vezető kolozsvári magyar értelmiségi felhívását, amelyben méltatták a Tőkés László nevével fémjelzett hősi szabadságmozgalom jelentőségét. Hangsúlyozták, hogy a romániai mnagyarság kettős - társadalmi és nemzeti elnyomatás alól szabadult fel. Figyelmeztettek: nem szolgálják a közös érdeket azok, akik bármilyen oldalról gyűlölséget szítottak, vagy szítanak. A legsürgősebb feladatnak az anyanyelv korlátlan használatának intézményes biztosítását nevezték, és szorgalmazták a kolozsvári Bólyai Egyetem visszaállítását. Az aláírók sorában szerepel Balogh Edgár, Cs. Gyímesi Éva, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Lászlóffy Aladár. Kolozsvárott sürgetik annak biztosítását, hogy Tőkés László mielőbb Bukarestbe mehessen, s elfoglalhassa helyét a Nemzeti Megmentés Frontjának Tanácsában. Kolozsvárt a helyzet vasárnap viszonylag nyugodt volt , a fontosabb kereszteződéseket páncélozott katonai járűvek és harckocsik őrzik, katonai járőrök cirkálnak. A városban - ahol csütörtökön 36-an haltak meg a sortüzek következtében - még az éjszaka is lövöldözés volt, terrorista csoportok megjelenésétől, az ivóvíz megmérgezésétől tartanak . Vasárnap reggel két személyautóból tüzet nyitottak a járókelőkre, állítólag nem sebesült meg senki sem. Szombatra virradóra viszont két katonát a Torda felé vezető úton fegyveresek megöltek, majd elmenekültek. Szintén szombaton szétlőttek egy személyautót, a vezetőt azonban csodával határos módon nem találták el. A városban mindenki békés karácsonyt vár, ünnepi hangulatban készülődik a szentestére - a negyedszázada első szabad karácsonyra. Az üzleteket szombaton feltöltötték, még tőkehúst is árultak, friss kenyeret lehetett kapni. Az emberek óriási örömmel fogadták Nicolae Ceausescu és klánja elfogásának hírét. Megjelentek a feliratok: Ucigasul e prins. (A gyilkos fogságban van). Az utcákon nemzeti zászlót lobogtató , örömtől sugárzó arcú emberek tömegesen ünnepelnek, ismeretlenek gratulálnak egymásnak, összecsókolóznak. A posztoló katonáknak kenyeret és italt visznek, van sok olyan őrszem, amely négy napja a helyszínen teljesít szolgálatot. (folyt)
1989. december 24., vasárnap 16:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Erdélyi helyzetkép 2
|
Most senki sem veszi rossznéven, hogy állandóan ellenőrzik az autókat, hiszen közismert, hogy mindenre elszánt fegyveresek járják az országot. Az ellenőrzésekben 13-14 éves karszalagos felkelők is részt vesznek. Az utca képe a romániai városokban, így Kolozsvárott is nagyon emlékeztet az 1956-os magyar népfelkelésre: rengeteg a fiatal karszalagokkal, lyukas nemzeti zászlókkal vonulnak teherautókon és harckocsikon egyaránt. Adományokat gyűjtenek az elesettek hozzátartozói számára, s az őrizetlen hagyott pénzhez senki sem nyúl. A sortüzek színhelyén gyertyák égnek, virágokat, gyásszalagokat helyeztek el, kiírják az áldozatok neveit. A kolozsvári főtéren, a falakon jól látszanak a golyónyomok, néhol vértől sötét az aszfalt. A főtéren lévő híres egyetemi könyvesbolt ablakait a tüntetők bezúzták, s Nicolae Ceausescu ott lévő könyveit elégették. A hamu még vasárnap reggel is izzott. Egy Bukarestből Kolozsvárra érkező szemtanú elmondta, hogy a véres csütörtök előtti napon az egyetemisták körtéket kötöztek a fákra, emlékeztetve az akkor még hatalmon lévő Conducator egyik utolsó nevezetes megjegyzésére. A géniusz ugyanis azt hangoztatta, hogy csak akkor lesz változás, ha az almafák körtét teremnek. A Securitate nem tudta a magasan függő gyümölcsöket ,,leszüretelni,, - ezért a fákat az egyszerűség kedvéért kivágták. A fővárosban pénteken tartott hatalmas megmozdulás fordulópontja a szemtanu szerint az Intercontinental szállónál volt: az ott felsorakozott harckocsik átálltak a tüntetőkhöz, amikor hírül vették Vasile Milea nemzetvédelmi miniszter ,,öngyilkosságát,,. E forrás szerint Nicolae Ceausescu nem helikopterrel menekült el, helyette más szállt fel a légijárműre, ő és környezete azonban titkos búvóhelyekre vonult, s ott is tartóztatták le őket. A Kolozsvártól Nagyváradig tartó útszakaszon több helyütt katonai-rendőri állásokat építettek ki. Vasárnap is légvédelmi ágyukkal védték a fenesi katonai laktanyát, amelyet pénteken Securitate-alakulatok próbáltak megtámadni. Kalotaszentkirálynál a lőszerraktárat helikopterekkel támadták vasárnap reggel, de elűzték őket. Szintén páncálosokkal őrzik a Nagyvárad mellett lévő telegdi víztározót. Vasárnap kora délután a tudósítók láthattak két Kolozsvárra tartó magyar segélyszállító konvojt. A menetet a lakosok nagy örömmel fogadták, igaz, sokakban visszatetszést kelthet az autókra tűzött hatalmas nemzeti lobogó, a gépkocsik többségén viszont pártjelvény- és zászló van. Végig integetnek a falvak lakói a magyar autósoknak, ujjaikkal a győzelem jelét formázzák. +++
1989. december 24., vasárnap 17:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Ismét Homor Péter. Kedves szerkesztő úr nyomatékosan hívom fel a figyelmét, hogy szeretnék nyilatkozni, valóban nem közöltem, most mondom, otthon nagyvállalkozó voltam, egyben egy baromfifeldolgozónak voltam az igazgatója, politikai funkcionárius, egy éve itt vagyok Németországban, most van lehetőségem és talán lelki akaraterőm arra, hogy nyilatkozzam, ha kíváncsi a véleményemre, vagy kíváncsivá teszi önt amit szeretnék mondani, akkor legyen olyan kedves felhívni, nem mindig tartózkodom itthon. Ha egy mód van rá nem azért mintha félnék az otthoni államhatalomtól, mivel közel 10 évig birkóztam velük, hanem az otthonmaradottaim és az itteni szerencsétlen családtagjaim érdekében nem szívesen szeretném, ha névvel és címmel közölnék."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|