|
|
 |
|
 |
- A hallgatóé a szó - 5. folyt.
|
- Pontosan, és kedves Szép Úr, többször akartam Önnel beszélni,
a következőről. Én itt kint dolgozom egy japán cégnél, egy
híradástechnikai vállalatnál. Kérem szépen, több levél érkezett,
amit Magyarországról írnak. Úgy néz ki, stencilezett, tehát
úgynevezett sokszorosított levél, ami szintén a magyarság
lejáratása. "Kunyizó levél". Engem kértek fel, az itt magyarul
tudót, hogy olvassam el, mit ír ez a honpolgár. Sajnos.
- Nem merte lefordítani.
- Szégyeltem lefordítani, mert minden hülyeségét beleírta. A
cégről nem is tudnak, mert ez általános szöveget író valaki volt.
Őneki volt egy autója, szeretne bele autórádiót, de nem lehet
Magyarországon megfelelő autórádiót kapni, stb. bla-bla szöveg és
utána kéri a céget, mivel őneki nem áll deviza a szolgálatára,
illetve a kezében nincs megfelelő deviza, küldjön a cég ilyen és
ilyen rádiót neki mint ajándék. És a cég nem érti mi ez. Érti, és
nem érti a cég azért sem, mert legalább annyi jóindulat lett volna
az írójában, hogy megtudakolja, hogy ez a cég videot csinál, nem
pedig autórádiót. Ez mutatja, hogy ez a levél le van sokszorosítva
és itt elküldik az összes ilyen híradástechnikával foglalkozó
cégeknek és megpróbálnak kunyizni.
- Igen. Egyik jobban mulat rajtunk, meg lemosolyog.
- Én mondtam, hogy a magyar nép büszke és becsületes nép és nem
szorul ilyen kunyizásra. Ezek sajnos az otthoni gagyizó, ügyeskedő,
cigánykodó magyarok, akik sajnos lejáratják és én eddig mindig
büszke voltam a 13 év alatt, hogy itt élek és magyar származású
vagyok, de amikor már harmadik ilyen levél érkezik, bizony
szégyeltem, hogy magyar vagyok.
- No látja, ez az, amivel sokszor kell a műsorban foglalkoznom,
és én ezt vállalni is akarom.
- Én ezért hívtam Önt fel, hogy legyen olyan kedves.
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|