|
|
 |
|
 |
A hallgatóé a szó
|
München, 1989. július 28. (SZER, A hallgatóé a szó)
- Nem tartozom azok közé, akik a múltjukat megtagadják. Az
ország nagy részében nincs egészséges jó víz, a Balaton, Révfülöp,
Kővágóőrs, Köveskál csapjaiból csak lötty folyik, amint ezt a
televízióban a vasárnapi műsorban láthattuk. Ez már tényleg nem
politikai ócskapiac, hanem gazdasági. Szüntessék meg a
vízgazdálkodási minisztériumot - javaslatom - és hatáskörét vegye át
a Mezőgazdasági Minisztérium, természetesen ne Maróthy legyen a
miniszter. Ő már megbukott a vizsgán, ezt tükrözte a június 9-iki
demonstráció is. Az elmúlt évben a tv-ben úgymond megitatta az
ország népét. Motorcsónakkal a Balaton közepén egy pohár vízből itta
a Balaton vízét, bizonyítva azt, hogy tiszta és iható. A
bűvészmutatvány egyetlen szépséghibája az volt, hogy előző napon a
Balaton Rádió adásában elhangzott, hogy a víz minősége nagyon
pocsék. Tehát, kérem szépen, ezt szerettem volna mondani. Köszönöm
szépen.
- Bocsánat, hogy zavarom.
- Nem zavar
- Hallottam, hogy Münchenben vagy hol egy kommunista magától
érdeklődött, viszonylag cinikusan a múlt pénteki és az aznapi
pénteki műsorban volt benne. Nem tudom, tetszik-e emlékezni?
- Igen, mit kérdezett?
- Magával beszélt és viszonylag cinikusan, hogy hogy lehetne
kivándorolni Új-Zélandba, Németországba. Magyarországról vándorolt
ki és, hogy lehetne Dél-Afrikába, ide-oda. Tudja, Szép Úr
Most
húznak a ludak, mint a patkányokra is lehet mondani. Most húznak,
hurcolkodnak a gyengébbje Nyugat felé, az erősebbje majd a
Szovjetunió, vagy Csehszlovákia, vagy Románia felé. (folyt.)
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
És én azt írtam oda be magának, hogy ha egyszer demokrácia lesz,
kivétel nélkül mindenkinek a tulajdonát le kell ellenőrizni, és hogy
mert tudja, lesz olyan, aki elajándékozza, akkor szóval rengeteg
csűrcsavaros dolog lesz, és itt beszélgetünk a Ferenc bátyámmal,
hogy Magyarországról, Szép úr, nem mindent visznek ki ám az oroszok,
ott nagyon sok vagyonok vannak, ami kérem szépen, ami kérem szépen
jogtalanul van megkapva illetőknek, csak azt én nem tudom, hogy de
erősen gyanítom majd ha ki lesz vizsgálva, tetszik tudni. Tetszik
érteni, mert majd ha visszamennek Magyarországra sok emberek és nem
mindenki gazdag, Nyugatról miből támogatják őket?
- Örülök a rádióadásának, és elsősorban annak, hogy úgy tudott
válaszolni annak a személynek, Nyíregyházáról mondta magát valónak,
és munkát keresett. Nem vagyok benne biztos, de én nagyon furcsa
dolgot akarok Önnek mondani. Ennek a személynek a hangját én azt
hiszem felismertem, és ez nem más, mint feltételezem, nem más mint
az öcsém feleségének a testvérének a drágalátos volt barátja, vagy
nem tudom ki, aki az elhárításnak az egyik fiatal tisztje. Nem
vagyok benne biztos, ezt mégegyszer hangsúlyozom. De a hangját
majdnem biztosra felismertem.
- Értem, tehát az a személy, aki nálam az iránt érdekelődött,
hogy tudok-e munkát, munkaszerzésben segíteni.
- Igen. Igen.
- Én erre azt mondtam, hogy nem tudok, mert ezzel nem
foglalkozunk.
- Így van
- Jó, szóval ebben Ön felismerni vélt egy elhárítóst ebben a
hangban.
- Igen, igen így van.
- És vajon milyen céllal keresett, ha ő mondjuk tényleg azt
csinálja? Ön szerint engem? (folyt.)
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 2. folyt.
|
- Tehát akkor vegyük úgy, hogy ez egy felmérő hívás volt.
- Azt hiszem, hogy valószínű.
- Jó, köszönöm szépen
- Én a magyar események egy aktív figyelője és az Ön műsorának
szorgalmas hallgatója vagyok, éppen a "szoknyavarrással" kapcsolatos
problémáról hallgattam az egyik honfitársamnak a beszédét. Hát
sajnos én egyetértek vele és hát azért mondom, hogy én pesszimista
figyelője vagyok a magyar eseményeknek, mert amig a Berecz János a
párt elméleti kutatóintézet igazgatói kinevezését kapta, amit hát
nem tudok elképzelni, hogy ma mit lehet még a pártelméletben
kutatni, amikor már tudja mindenki, hogy ennek vége? Akkor mit
várhat Magyarország a továbbiakban? Hiszen pártelméleti kutató
intézeti pozicióba való kinevezés ahelyett, hogy már félretennék,
aki már Kádárt kiszolgált, mindenkit kiszolgált, hát akkor milyen
pozitív változás várható? Nagyon optimistának kell lenni az embernek
ahhoz, hogy ebből valamit kinézzen, hiszen ezek az emberek a
körömszakadtukig védik a jó poziciót, amit annak idején a
Kádár-rendszerben elértek. Igaz?
- Igen.
- Elérték. Most ők nem fognak félreállni és azt mondani,
gyertek, ti eddig, 40 évig hülyére voltatok vége, most nektek itt az
idő és most ti vagytok. Nem mi maradunk tovább. Megfelelő
kapcsolatok, megfelelő egyéb összeköttetések és ilyen kicsinált
állások, ami pártpolitikai kutató, pártelméleti kutató intézet. Hát
amikor én ezt meghallottam, jó hogy a Berecz úr leváltása és ide
való áthelyezése történt, hát akkor mondom, ez már túltesz mindenen,
hiszen ehhez a kutató intézethez alkalmazottak kellenek. A kutatás
pénzbe kerül. De hogy mit kutatnak?
- No igen. Csak nekem az a véleményem, hogy még mindig kevesebbe
kerül. Nem pozitív a véleményem, csak akarok valamire válaszolni.
Még mindig kevesebbe kerül, ha egy Berecz Jánost egy pártelméleti
kutató intézet élére állítanak, és tesznek mögé egy apparátust,
amelyik semmi hasznot nem termel, de legalább különösebb kárt nem
okoz. (folyt.)
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 3. folyt.
|
Mintha egy hasonló beosztású, egy hasonló kádermúltút oda
tesznek mondjuk a Tiszai Vegyi Kombinát vagy a Lenin Kohászati Művek
élére, mint egy honoráriumképpen ugye, és akkor ott hatalmas
gazdasági károkat is okoz azontúl, hogy felveszi ugyanazt a magas
fizetést és egy nagy apparátust foglalkoztat. Tehát ebből az
aspektusból szerintem még mindig jobb, ha Berecz egy ilyen
ártalmatlannak látszó intézet élére kerül, mintha egy gyárba tették
volna vezérigazgatónak.
- Ebben Önnek teljesen igaza van, csak itt a két rossz közül
választottuk a kevésbé rosszat.
- Persze. Ez is rossz csak a kisebbik rossz.
- Na de az országban 40 éve ezek között válogat. Tehát itt ez a
probléma, hogy amint az úgynevezett "magas lángon égő" úr is
elmondta, hogy ő harcol, itt megpróbál az országon segíteni, és
akkor hazamegy, és ugyanezt a szellemet találja. Én 13 éve élek itt
kint és innen többször én is hazamentem. Kereskedő apám volt,
megpróbáltam valamit, hogy össze lehessen hozni. Nem lehet
összehozni, mert ez a szemlélet van. Az a réteg, aki még mindig
otthon hatalommal bír, mint ez a KTSZ, aki mondta, hogy nem
dolgozunk mi még egy marék rizsért. Ő azért nem dolgozik, ő abban a
pénzben van, amelyben tulajdonképpen még most is jól élnek munka
nélkül.
- Persze, de a másik baj az, folyton bajokról beszélünk, hogy
olyan megjegyezhetetlen, áttekinthetetlen a magyar, ezzel
kapcsolatos magyar jog, az előírások, hogy nincs az a nyugati
üzletember, aki egy egész nagy tálból meg tudná ezt az egészet
pontosan érteni, körül tudná határolni, hogy ebből neki mit szabad,
mit nem szabad, mikor, hogy, hát ez borzalmas.
- Na és a másik dolog, hogy 13 év alatt itt én jártam a
különböző vásárokat Hamburgban, voltam Hannoverben, Frankfurtban,
mit tapasztalatok: azok az emberek, akik kijönnek különböző cégeket
képviselni, azok a barackpálinkázás, a tokajizás mellett nem sokat
csinál, sajnos 80 százalékuk az egyik kint lévő magyar cég átmegy a
másikhoz vendégségbe. Iszogatnak beszélgetnek, közben,ha néha éppen
van egy kis idejük, kedvük, kijönnek levegőzni a strandra, és akkor
a némettel megpróbálnak üzletet kötni. (folyt.)
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 4. folyt.
|
- Miért, hát lesz neki kevesebb fizetése, ha nem köt üzletet?
- Pontosan erről van szó. Hát addig mit várunk ma a
Magyarországtól akár peresztrojkáról, akármiről beszélünk, addig,
amíg ilyen emberek kijönnek. Teszem azt például a Videotonnál
konkrét eset volt. A Videotontól két pavilonra arrébb a japán
egymaga egy hagszórót ott előttünk összeszerelt alkatrészeiből és
bemutatta, demonstrálta, hogyan működik a hangszóró. Ugyanakkor egy
német kollégával elmentünk a Videotonhoz és megkérdeztük, hogy ilyen
és ilyen kiállított hangszórót vehetünk-e. Ja, hát úgy lettünk
tájékoztatva, meg azt mondták, hogy mondták az úr, aki éppen kijött
a baracpálinkázásból, hogy majd fél éven belül talán meg lehet
rendelni, meg stb. Hát így nem lehet semmire menni. Azt mondta a
kolléga, akinek én tolmácskodtam, jó, hát akkor menjünk tovább, hát
fél év múlva lehet, hogy nem is élünk már.
- Hát az autószalonban két nő szétszedett és összerakott egy
autót reklámfogásképpen. De rendesen csinálták, gyorsan és fehér
köpenyben, azt hiszem vagy kékben volt mindegy. Kiküldenek X.Y.
magyar szakembert, azt sem tudja mit reklámoznak, megkérdi
telefonon, hogy mennyibe kerül az áru mert elfelejtette, közben nem
hozza magával a prospektust, és ha valamelyik német véletlenül
rendelne, akkor kiderül, hogy ez még két hónap, amire kiderül, hogy
rendelhet-e netán? Szóval így nem lehet kereskedni.
- Pontosan. Ez az mondjuk Önnek nem egy nagy dolog ezt ön is
érzi és látja, csak én azért szeretném mondani, hogy ha esetleg ez
adásba bekerül.
- Hát betenném ha megengedi.
- Addig kérem szépen nem várhatunk semmit. Visszatérve ismét
beszélgetésünkre a jó szándékú fiatalember, aki itt a stopposokról
volt szó, ha kijönnek és próbálnak üzletet kötni. Ez nem üzletkötés
mondjuk ez csencselés, amit sajnos a magyarok Ausztriában csinálnak.
Ez nem üzletkötés, ez kis mértékekben megy, de ebből nem lesz az
országnak semmi haszna. (folyt.)
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 5. folyt.
|
- Pontosan, és kedves Szép Úr, többször akartam Önnel beszélni,
a következőről. Én itt kint dolgozom egy japán cégnél, egy
híradástechnikai vállalatnál. Kérem szépen, több levél érkezett,
amit Magyarországról írnak. Úgy néz ki, stencilezett, tehát
úgynevezett sokszorosított levél, ami szintén a magyarság
lejáratása. "Kunyizó levél". Engem kértek fel, az itt magyarul
tudót, hogy olvassam el, mit ír ez a honpolgár. Sajnos.
- Nem merte lefordítani.
- Szégyeltem lefordítani, mert minden hülyeségét beleírta. A
cégről nem is tudnak, mert ez általános szöveget író valaki volt.
Őneki volt egy autója, szeretne bele autórádiót, de nem lehet
Magyarországon megfelelő autórádiót kapni, stb. bla-bla szöveg és
utána kéri a céget, mivel őneki nem áll deviza a szolgálatára,
illetve a kezében nincs megfelelő deviza, küldjön a cég ilyen és
ilyen rádiót neki mint ajándék. És a cég nem érti mi ez. Érti, és
nem érti a cég azért sem, mert legalább annyi jóindulat lett volna
az írójában, hogy megtudakolja, hogy ez a cég videot csinál, nem
pedig autórádiót. Ez mutatja, hogy ez a levél le van sokszorosítva
és itt elküldik az összes ilyen híradástechnikával foglalkozó
cégeknek és megpróbálnak kunyizni.
- Igen. Egyik jobban mulat rajtunk, meg lemosolyog.
- Én mondtam, hogy a magyar nép büszke és becsületes nép és nem
szorul ilyen kunyizásra. Ezek sajnos az otthoni gagyizó, ügyeskedő,
cigánykodó magyarok, akik sajnos lejáratják és én eddig mindig
büszke voltam a 13 év alatt, hogy itt élek és magyar származású
vagyok, de amikor már harmadik ilyen levél érkezik, bizony
szégyeltem, hogy magyar vagyok.
- No látja, ez az, amivel sokszor kell a műsorban foglalkoznom,
és én ezt vállalni is akarom.
- Én ezért hívtam Önt fel, hogy legyen olyan kedves.
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 6. folyt.
|
- Különbséget kell tegyünk a derék, becsületes és kemény
jellemű, és hála istennek, a nagy többséget alkotó honfitársaink
között.
- Igen. És azok között, akik valahogy kihasználják ezt a nemzeti
nimbuszt is, ami most kicsit megint körülvesz bennünket. Tényleg ez
"pszichózás", ez egy jó szó erre.
- Pontosan ez, kérem szépen az, amit a magyar újságok is már
hoznak. Hogy Ausztriába többször egy délelőttre kimennek lopni,
csalni és egyéb úton megszerezni ezeket a földi javakat, a
rissz-rossz videot meg egyéb dolgokat. Még szinte ölnek is, ha már
így kell mondani, most mindenképp kell szerezni, minden áron, és nem
tudják azt, hogy egy-egy ilyen írott levéllel a magyarságnak a jó
hírnevét mennyire tönkre tudják tenni.
- Nem egy ember előtt, hanem egy cég előtt.
- Nem egy ember, mert a cégnek a főnöke, akinek én dolgozok, hát
egy kicsit csóválta a fejét, hát nem gondolta. Mondom, ne is
gondolja, mert sajnos ez csak egy kirívó eset. Én próbáltam a
magyarságot olyan értelemben megvédni, ez nem egy 100 százalékos
mentalitás dolga, hanem sajnos van, akik mindig kihasználják ezt az
ahogy Ön mondta - jó nimbuszunkat, most megint és az, hogy hát
szegény magyarokat segítsük, küldjünk neki egy autórádiót ajándékba.
- Kisérteties az Ön története abból a szempontból, hogy nemrég
hallottam egy hasonló munkakörben dolgozó honfitársunkat, aki nem
merte a levelet lefordítani. Szintén érkezett a céghez egy ilyen
nagyon rosszul megírt és nagyon sok ostobaságot tartalmazó levél,
szintén valami ilyesmiket kértek benne, tehát ajándékot. És aztán
nem merte lefordítani és valami olyan szöveget mondott, hogy egy
alkatrészre volna ilyen és ilyen dolgokhoz szüksége, mégis egy
konkrét dolog.
- Hát akkor úgy látszik, nem egy egyedülálló jelenség, sajnos.
(folyt.)
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó - 7. folyt.
|
- Pontosan. Hát mindenki így van, mert senki nem szereti saját
nemzetét koldusnek nézetni.
- Persze, és ebben a levélben, amiről most én beszélek, csupa
helyesírási hibával az volt leírva, hogy én egy középiskolai tanár
vagyok, középiskolai "b"-vel, közébiskolai.
- Hát én itt nem akarom szaporítani a szót, de a levelet
részletezve ez is telis-tele volt minden ostobasággal, hogy őneki az
autórádió több havi fizetésébe kerül és stb. stb, ilyen ostoba
dolgok, amikor mindenki tudja, hogy ma már meg lehet kapni
Magyarországon is egy autórádiót, természetesen nem ingyen, de itt
is sem ingyen adják.
- Nem célszerű folytatni nagyon ezt a dolgot és vannak akik
például ezt a műsort is hallgatják, gondolom, hogy azok nem is
ilyenek.
- Természetesen, csak sajnos ez volt, az édesapám kereskedő
volt. Az volt a közmondás: ha meg volt elégedve, mondja el
mindenkinek. De ha nem volt megelégedve, mondja el csak nekem.
- Így van.
- Tehát a rossz hamarabb terjed. - Így van. Most pont fordítva.
- Tehát pont fordítva, és ez a magyarság részére egyáltalán nem
jó reklám. Sajnos, úgy hogy ez is volt az egyik oka, hogy erről
szerettem volna beszélni és próbálja ezt a beszélgetésünket hát ...
- Leadom, ha megengedi. - Természetesen
Több olyan levelet is kaptam az utóbbi időben, kedves
hallgatóim, amelyben türelmetlenül sürgetnek válaszadásra. Szeretném
minden hallgatómnak elmondani, hogy az én műsorom, A hallgatóé a
szó, elsősorban telefonos műsor. Tehát mindig azokat részesítem
előnyben, akik telefonon visszahívhatók, vagy akik majdani hívásukat
előre bejelentik. A levelekre csak nagyon indokolt esetben
válaszolok, illetve van adásműsor, A hallgatók fóruma, amelyben
adandó alkalmakkor egy-egy levélre visszatérek. Kérem, hogy továbbra
is hallgassák műsorunkat, és ha indokoltnak érzik, írjanak levelet
is. +++
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|