|
|
 |
|
 |
- A hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
És én azt írtam oda be magának, hogy ha egyszer demokrácia lesz,
kivétel nélkül mindenkinek a tulajdonát le kell ellenőrizni, és hogy
mert tudja, lesz olyan, aki elajándékozza, akkor szóval rengeteg
csűrcsavaros dolog lesz, és itt beszélgetünk a Ferenc bátyámmal,
hogy Magyarországról, Szép úr, nem mindent visznek ki ám az oroszok,
ott nagyon sok vagyonok vannak, ami kérem szépen, ami kérem szépen
jogtalanul van megkapva illetőknek, csak azt én nem tudom, hogy de
erősen gyanítom majd ha ki lesz vizsgálva, tetszik tudni. Tetszik
érteni, mert majd ha visszamennek Magyarországra sok emberek és nem
mindenki gazdag, Nyugatról miből támogatják őket?
- Örülök a rádióadásának, és elsősorban annak, hogy úgy tudott
válaszolni annak a személynek, Nyíregyházáról mondta magát valónak,
és munkát keresett. Nem vagyok benne biztos, de én nagyon furcsa
dolgot akarok Önnek mondani. Ennek a személynek a hangját én azt
hiszem felismertem, és ez nem más, mint feltételezem, nem más mint
az öcsém feleségének a testvérének a drágalátos volt barátja, vagy
nem tudom ki, aki az elhárításnak az egyik fiatal tisztje. Nem
vagyok benne biztos, ezt mégegyszer hangsúlyozom. De a hangját
majdnem biztosra felismertem.
- Értem, tehát az a személy, aki nálam az iránt érdekelődött,
hogy tudok-e munkát, munkaszerzésben segíteni.
- Igen. Igen.
- Én erre azt mondtam, hogy nem tudok, mert ezzel nem
foglalkozunk.
- Így van
- Jó, szóval ebben Ön felismerni vélt egy elhárítóst ebben a
hangban.
- Igen, igen így van.
- És vajon milyen céllal keresett, ha ő mondjuk tényleg azt
csinálja? Ön szerint engem? (folyt.)
1989. július 28., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|