Rendszerváltás és az MTI

	A bányászok sztrájkoltak (1)
Moszkva, 1989. július 28. péntek (MTI-Panoráma) - Ha a bányászok csak több szappant, több húst és jobb munkafegyelmet követeltek volna, akkor ez a gazdasági reform ellenzőinek kapóra jött volna. Azzal viszont, hogy reális politikai és gazdasági változásokat, gazdasági önállóságot tűzték a zászlajukra, átmeneti zavart okoztak és gyors intézkedésre ösztönöztek: egyértelművé vált, hogy nem a régi rendszer utáni nosztalgia - mint ahogyan korábban a helyi munkáskonfliktusokat jellemzte a sajtó -, hanem a mielőbbi megújulás érdekében szüntették be a munkát. A Szovjetunió vezetői az átalakítás eddigi legsúlyosabb próbatételének nevezték a közel kéthetes bányászsztrájkokat. Mára az összes sztrájkoló bányavidéken megindult a munka, de a sztrájkbizottságok nem oszlottak fel: a bányászok követelései felett őrködők figyelik, a kormány ígéretéhez méltón válaszol-e a sztrájkolók követelésére. Július 10-én mindenkit megrázott a hír: a nyugat-szibériai kuznyecki szénmedencéhez tartozó Sevjakov és Mezsdurecsenszk városok bányászai nem szálltak le a tárnákba. Öt nappal később már több mint százezren szüntették be a munkát csak a Kuzbássz területén - majd csatlakozott az egész bányavidék. Egy nappal később a donyecki szénmedence Makejevka bányavárosának munkásai tagadták meg a munkát, másnap már kevés kivétellel minden bánya állt. Július 17-én állt a Karagandai szénmedence és a Pecsorai szénmedence bányáinak a többsége, sztrájkoltak Rosztov-na-Donuban, Dnyepropetrovszkban, Pavlovgrádban - de akik még dolgoztak, azok is a sztrájkolókat támogató nyilatkozatokat tettek közzé. Az ország központi vezetése, a párt- és állami hivatalok illetékesei, a szakszervezetek a helyszínre siettek. A vezetés reakciójából világossá vált: bányászok akciója komolyan fenyegeti az ország egész gazdaságát, s vele együtt politikai stabilitását. Mihail Gorbacsov a hétvégéjét sem kímélve többször fordult a bányászokhoz. A kormánybizottságok a sztrájkbizottságokkal szó szerint éjjel-nappal tárgyaltak, hogy megszülethessen a 17 pontos megállapodás a sürgető teendőkről. A központi sajtó naponta számolt be teljes oldalakat szentelve a sztrájkokról, a két fél tárgyalásairól, s nem hallgatta el azt sem, hogy negyvennyolc millió rubelre becsülik a kuzbasszi termeléskiesést, nem számolva a késedelmes szállításokért kirótt büntetéseket. A donyecki sztrájk pedig 20 millió rubeltől fosztotta meg az országot - mondták. (folyt.) 1989. július 28., péntek 12:02
Vissza » Folytatásokkal »