|
|
|
|
Áremelés
|
München, 1989. július 3. (SZER, Magyar híradó) - Ma idén már sokadszor, ismét elszabadultak az árak Magyarországon. A drágulás szinte áttekinthetetlen, mert pontos listát nem közöltek, de az emelések a fogyasztási cikkek széles körét érintik az élelmiszerektől a déligyümölcsökön, vegyipari termékeken át a szeszes- és üditőitalokig, cigarettákig. Az árhivatal elnökhelyettese a vállalatokra hárította a felelősséget, és csak annyi konkrétumot említett, hogy az idei infláció a tervezett 15 százalékot legalább 1 százalékkal meghaladja, de hogy legfeljebb mennyivel - 5, 10, 15, 20 százalékkal - lehet több a tervezettnél, arról nem nyilatkozott. A fogyasztókat a most életbe lépett áremelések közül legérzékenyebben a fagyasztott csirke drasztikus drágulása érinti, amelynek kilója az eddigi 54 forint helyett 87 forintba kerül. Hallgassák meg Budapestről Solt Ottília kommentárját: A gabonatermelő nagyüzemek a napokban látványos akcióval fejtettek ki nyomást a gabona felvásárlási árának emeléséért, ami természetesen nem maradna hatástalan az élelmiszerek fogyasztói áraira sem. A baromfifeldolgozó nagyüzemek kevésbé harsányan szereztek érvényt érdekeiknek, csendben végrehajtották az év elején megpendített áremelést, amit akkor az árhivatal nem engedélyezett nekik. Félő, hogy végül hasonlóképpen sikerrel jár a gabonatermelő monopólium is. A lakosságot most szilárdan védő kormány engedni fog. S az inflációs spirál kúszik-kúszik felfelé. A csirke ára immár ismét közeledik a húsárakhoz. Pedig a csirke néhányszor már megmentette az életszínvonalunkat, és számos húsáremeléskor vígasztaltak meg bennünket, magyar lakosságot, hogy nem baj, a csirke olcsó marad. (folyt.)
1989. július 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Áremelés - 1. folyt.
|
A magyar agrárcsoda egyik attrakciója volt az exportképes dönping-csirke, amely korszerű nagyüzemi termelési rendszerből került a nyugat-európai szovjet, valamint a szerény anyagi tehetségű hazai fogyasztó asztalára. Ahogy az a szocialista fejlesztéseknél lenni szokott, a nagy állami fejlesztési hitelek mézesheteiben mindenki boldog volt: a baromfitermelő, aki jól keresett, a baromfifeldolgozó, aki munkaalkalomhoz jutott - ha a betanított munkások némelyike nem birta is a munkafeltételeket -, a népgazdaság, amely konvertibilis pénzekhez jutott, és mi mindnyájan, akik olcsón ehettünk csirkét. A szocialista nagyvállalat klasszikus betegsége azonban elérte a baromfiudvart, és a hatalmasra duzzasztott termelési kapacitás költségérzéketlensége következtében egyre nagyobb teher. A nagyüzem csak a felvásárlási árak leszorításával és a fogyasztói árak emelésével képes reagálni a gazdasági környezetre. Maga a gazdasági szervezet ellenáll, fennmaradásáért küzd. A csirkeáremelés a merev, konzervatív gazdasági szervezet és a társadalom mindeddig elég egyenlőtlen párviadalának soron következő asszója. Megjósolhatjuk, hogy a következő lépés a hazai fogyasztás csökkenése lesz. A kérdés csak az, hogy meddig birja a lakosság cérnával, és mit eszik ezentúl. +++
1989. július 3., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|