|
|
 |
|
 |
- A taxisok és a benzin probléma - 1. folyt.
|
Ebből következik, hogy a kormánynak nehéz döntések,
konfrontációk sorával kell szembenéznie. És nem csupán ennek a
kormánynak, hanem bármilyen kormánynak, amely a piaci átalakulást az
életképes gazdaság kiépítését következetesen végig kívánja vinni.
Először történetesen a taxisokkal került szembe. Holnap talán a
vegyipari érdekcsoporttal, holnapután esetleg a szovjet piacra
berendezkedett gépipari lobbyval kell megmérkőznie. Mégpedig úgy,
hogy a kormány döntései minden fordulóban nemcsak szűk szakmai
csoportok, hanem azokon keresztül sok-sok ezer ember pillanatnyi
érdekeibe ütköznek.
A taxisok a törvénnyel nem egészen egyeztethető módon, de kétség
kívül nagyon hatásosan szervezték meg tiltakozó akciójukat.
Tiltakozásukat meg lehet érteni. Ha drága a benzin, fel kell
emelniük a viteldíjat. Ha drága a viteldíj, jóval kevesebben ülnek
taxiba. Jövedelmük csökken, jelentős részük a szakma elhagyására
kényszerül. Jóllehet, a fővárosi taxisok jó ideje éppen amiatt
panaszkodnak, hogy túlságosan sokan vannak és ezért keresnek
kekveset. De mindegy.
Tételezzük fel, hogy ebben a konfrontációban érvényesítik
tiltakozásukat. Marad a mesterségesen alacsony benzinár. Mi
történik? Ezután is hatalmas mennyiségben fogy az az árucikk,
amellyel takarékoskodni kellene és amelyből amúgy is csak nagyon
korlátozott mennyiség áll rendelkezésére. Továbbá: ha a kormány
most, az első alkalommal takarodót fúj, sokkal nehezebb, talán
tarthatatlan helyzetbe kerül a következő menetekben, amikor más
érdekcsoportokkal szemben kell érvényesítenie azt az elvet, hogy
mesterséges árakkal vagy költségvetési támogatásokkal, akár az
államháztartás, akár a fizetési egyensúly terhére nem lehet többé
szakmákat, ágazatokat, vállalatokat eddigi méreteikben fenntartani.
(folyt.)
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|