|
|
 |
|
 |
Demszky Gábor a szamizdat-irodalomról
|
-------------------------------------
München, 1990. október 9. (SZER, Magyar híradó) - Bizony nem
volt mindig az az érzése a magyar állampolgárnak, hogy a rendőrség
az ő ügyét szolgálja. Nem is olyan régen a BM jelentős része még
azzal volt elfoglalva, hogy egy maroknyi kis csoportot kísért, vett
őriztbe, kobozta el tőlük mindazt, amit nagy munka árán
előállítottak: a szamizdat irodalmat.
Néhány napja kapható Budapesten a könyvkereskedésekben egy
kötet: válogatás az AB szamizdat kiadó termékeiből. Baráth Edina
készített ebből alkalomból interjút Demszky Gáborral, az AB kiadó -
nyugodtan mondhatjuk: legendás hírű vezetőjével, aki azóta
parlamenti képviselő, a nemzetvédelmi bizottság elnöke, és Budapest
főpolgármester-jelöltje.
- Milyen érzés ez most?
- Ez azt jelzi, hogy itt, ebben a könyvesboltban letehettük a
könyveinket és ez a kötet megszülethetett, hogy végleg,
végérvényesen lezárult egy korszak, ami remélhetőleg soha vissza nem
jön Magyarországon, tehát nem lesz szükség szamizdatra.
- Nem jelent-e ez most valamilyen fájdalmas nosztalgiát,
sóvárgást a múlt után?
- Nagyon furcsa érzés ez, igen -, de azt mondanám inkább, hogy
nemcsak nehézségekkel és megpróbáltatásokkal jár ez, hanem nagyon
sok örömmel is. Nekem nagy öröm a kezembe venni egy kötetet. Most is
ezt a szamizdat kötetet úgy tartom a kezemben, mint annak idején.
Minden egyes kötetnek a megjelenése nagyon nagy öröm volt, nagyon
nagy győzelem volt, egy újabb tett volt. Azt lehet mondani, hogy
ilyen fajta tiszta örömeink mostanában nagyon ritkán vannak. Valami
hiányzik ebből a politikai légkörből körülöttünk - és ez az a
tiszta, felszabadult öröm. Nyitottabb politizálásra gondolok. Arra,
hogy végül is át kellene élnie az embereknek azt, hogy egy
rendszerváltás történik, és ezzel együtt az életkörülményeik
javulnak. (folyt.)
1990. október 9., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|