|
|
|
|
Maradona gyakorlatilag játékra kész (1. rész)
|
Jancsó Kornél, az MTI kiküldött munkatársa jelenti:
1990. szeptember 18. kedd (MTI) - Egyórás késés, s éppen egy labdarugó mérkőzés idejének megfelelő repülőút után kedden délelőtt megérkezett Nápolyba az Ú. Dózsa csapata, amely szerdán 20.30 órakor BEK-találkozó keretében ütközik meg a San Paolo stadionban a dél-olasz kikötőváros világhírű együttesével, az SSC Napolival.
A magyar futballisták érezhetően lámpalázasan, jól vagy kevésbé jól palástolt izgatottsággal készültek az első fordulóbeli bemutatkozásra. A feszélyezettség érthető, elvégre a Megyeri útiak a nemzetközi fociélet szűk elitjéhez tartozó, nagytudású, és több ,,súlycsoporttal,, erősebb itáliai gárdához jöttek vendégségbe, amely cseppet sem ígérkezett barátinak.
- A Napoli egy vérbeli proficsapat, teletűzdelve igazi sztárokkal, mint amilyen Maradona, Careca, Alemao, de Napoli, de tán az egész együttest felsorolhatnám - mondta a profi világba már belekóstolt Fitos József, aki még a leghiggadtabbnak tűnt az újpestiek közül. Pedig neki is volna oka az ijedelemre, hiszen Kovács Ferenc mesteredző Antonio Carecának, az ellenfél egyik legveszedelmesebb játékosának, a rendkívüli módon ,,hálóérzékeny,, brazil centernek az őrizetét bízta rá.
- Remélem meg tudok birkózni a feladattal, de nem lesz könnyű... - vélekedett a korábbi válogatott középpályás, aki egyébiránt a tippeléstől sem zárkózott el. - A Napoli annyival jobb csapat, hogy keresnivalónk nemigen lehet ellene. Nem is olyan rég volt, hogy a Juventust is 5:1-re ,,lemosta,,. Remélem, mi négy gólnál nem kapunk többet...
Véleményével nem állt egyedül, a magyar újságírók is az Ú. Dózsa sima vereségét jósolták, eltérés jószerével csak abban volt, hogy a derülátóbbak a 3:0-ás, a kevésbé optimisták a 4:0-ás hazai győzelmet ,,előlegeztek meg,,. (folyt.köv.)
1990. szeptember 18., kedd 17:31
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|