|
|
 |
|
 |
Csoóri Moszkvában (2.rész)
|
- Az emberiség életében a politikának soha sem volt annyira
közvetlen hatása az emberi történelemre, mint most - fűzi hozzá. A
további témákról szólva elmondta:
- Sokat beszéltünk arról, lehet-e elit nélkül megváltoztatni egy
ország stílusát? Ha nem, akkor hogyan lehet jó értelemben vett
elitet kinevelni? Mert az bizonyos, hogy minden haladás feltétele a
műveltség, és ez vonatkozik a gazdaságra is. A szervesen gondolkodó
emberek sokasága és elitje kellene. Nagyon természetes lett volna,
ha akár a német kérdésről, akár Magyarország és a Szovjetunió
viszonyáról beszélgetünk. Mégis azt gondoltuk - vagy inkább éreztük,
mert így kanyargott a beszélgetés -, hogy sokkal inkább arról
érdemes tanácskoznunk, miként lehet a megromlott viszonyokat úgy
újjáépíteni, hogy azok a kultúrateremtés alkalmai lehessenek.
Javasoltam, hogy ne nagyszabású szellemi találkozókat rendezzenek,
hanem ültessenek le 15-20 embert, akik minden látványos propaganda
nélkül cserélhetik ki nézeteiket. Az ilyen összejövetelek alkalmasak
lennének az előítéletek fokozatos feloldására, lebontására is.
- A kétoldalú kapcsolatok minden megbeszélésen fölmerültek, de
természetesen ilyen beágyazottságban. Mindenütt megjegyezték, hogy
nagyon szeretnék, ha az új miniszterelnök mielőbb vendégségbe jönne
Moszkvába. Konkrét meghívás nem volt, csupán beszéltünk erről. Ezt
mindketten szeretnénk, az igény kölcsönös. Az volt a jó, hogy
tulajdonképpen mellékesen politizáltunk. Az, amire alapoztuk ezt a
jövőbeni találkozást, az egészen más volt: nem a politika szárazabb,
szikesebb, gyakorlati elképzelései, lehetőségei, hanem egy sokkal
szellemibb kapcsolatkeresés.
Csoóri Sándor külön is kitért Gavriil Popovval folytatott
eszmecseréjére. Mint mondotta, nem csak okos, szellemes, de meghitt
beszélgetést folytatott a moszkvai tanács új első emberével.
- Kiderült, hogy a legradikálisabb ember a legegyszerűbben és
legtisztábban gondolkozó egyéniség. Az ő radikalizmusa nem abban
van, hogy erőszakos és rámenős. Az ő radikalizmusa a nagyon is
emberi gondolkodásban ölt testet, vagyis a politikát is az emberi
viszonylatokba helyezi bele. Egyetértettünk egyebek között abban,
hogy több párt léte önmagában még nem jelent többpártrendszert. A
politikai kultúrát kell odáig emelni, hogy a több pártból
többpártrendszer lehessen. (folyt.)
1990. május 16., szerda 18:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|