|
|
 |
|
 |
Újabb magyar áldozat Erdélyben - Csoóri Sándor nyilatkozata (1.
rész)
|
1990. március 20., kedd - A magyarellenes cselekmények újabb
áldozatáról érkezett hír Erdélyből: Szatmárnémetiben belehalt
sérüléseibe Szűcs Ferenc kirakatrendező. A 42 éves férfit akkor
támadták meg és szurkálták össze, amikor március 15-én az Erdődre
szánt koszorúkat mentette, vitte be a helyi katolikus plébánia
udvarára.
X X X
A Marosvásárhelyről érkező, Sütő András súlyos sérüléséről szóló
hírek, s az újabb áldozatról beszámoló tudósítás nyomán az MTI
munkatársa Csoóri Sándor írótól, a Budapesten tanácskozó
magyar-román értelmiségi csúcstalálkozó társelnökétől kért
nyilatkozatot kedden délelőtt.
- Az első gondolat a megdöbbenésé. Már az is kegyetlen sors, ha
egy író politizálni kényszerül, hiszen az írásaival kellene
kifejeznie, hogy mit gondol a társadalomról, a történelemről, az
emberekről. Úgy látszik azonban, a világnak ebben a térségében
minden igazság az irodalomba vonul vissza és ott próbál kifejeződni.
És Sütő Andrásnak, e kiemelkedő írónak, a testi épségét, az életét
is kockáztatva politizálnia kell, mint ahogyan Kelet-Európa más
országaiban alkotó íróknak is ezt kellett tenniük. Sütő András
egyébként egyáltalán nem volt politikus alkat, s most mégis
rákényszerült erre - a megdöbbentő következményt ismerjük...
- Tegnap egész éjszaka hívogattuk Vásárhelyt, mert úgy
gondoltuk, ha állapota nagyon súlyosra fordulna, akkor talán
célszerűbb lenne átszállítani őt Magyarországra. Úgy tudom azonban,
hogy Sütő András nem akarja ezt, az övéi között akar maradni.
- A magyarellenes atrocitások nem torpedózhatják meg a magyar és
a román vezető értelmiségiek ígéretesen alakuló budapesti
párbeszédét
Éppen ilyenkor kell a leghatározottabban összefogni, s
megmutatni, hogy igenis tárgyalásokra van szükség. A románoknak és a
magyaroknak egyaránt ez az érdekük. Nem lehet, hogy a reakció, az
erőszak győzzön
(Micsoda őrület: a tömeget pusztán az
felbőszítette, hogy egy patika kirakatára magyarul is felkerült a
cégtábla. Olyan gyűlölködésre utal ez, ami egyáltalán nem fér össze
a romániai forradalommal és azzal a reménykedéssel, amelyet a
magyarság e forradalom idején érzett.) (folyt.köv.)
1990. március 20., kedd 11:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|