|
|
 |
|
 |
- Egyházi nyilatkozat - 3. folyt.
|
Sarkadi Nagy Barna hosszabban foglalkozott az új egyházpolitikával
"Demokratikus jogállam és egyházpolitika" című cikkében, amely a
Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóirata, a
Társadalmi Szemle júniusi számában jelent meg. Sarkadi nyilvánvalóan
elsősorban kommunista elvtársainak akarja megmagyarázni a hazai
egyházpolitika új irányát. Nagyon dialektikusan fogalmaz. Nem egyszer
az a benyomásunk, hogy a rákosista egyházpolitika ellenére igyekszik
megmenteni a folytonosságot is. Az 1958-as párthatározatok,
egyházpolitikai irányelvek - szerinte - döntő változás kezdetét
jelentették, bár mai szemmel a vallásellenes akciók eszközei
elfogadhatatlanok.
Sarkadi Nagy elismeri, hogy a pártállam részben azt eredményezte,
hogy gyakorlatilag nem volt és nem is lehetett különbség a párt és az
állam egyházpolitikája között.
Mi volt a döntő változás Sarkadi Nagy szerint? Az, hogy a párttal,
a (...) vallásüldözéssel - és bár a másodrendű állampolgárság (...)
felszámolása csak fokozatosan ment végbe és évtizedekig váratott
magára - megfelelő alapok jöttek létre a szövetségi politika
megvalósításához. Később még hozzáfűzi: a katolikus egyházban
megfogalmazódott, de a többi felekezetre is jellemző kis lépések
politikája eredményesnek bizonyult, fokozatosan normalizálódott a
magyar kormány és a Vatikán közötti viszony.
Sarkadi Nagy javára írhatjuk, hogy nemcsak az általunk
megkérdőjelezhető sikerekről és eredményekről ír, hanem ezt is
bevallja. Másrészt azonban érvényben maradt az összes olyan törvény,
törvényerejű rendelet, miniszteri és államtitkári rendelkezés, stb.,
amely az állam és az egyházak deklarált szétválasztása ellenére
biztosította az egyházi élet minden lényeges területének ellenőrzését.
A különböző szintű vezetők kinevezésétől, a hitoktatáson keresztül, a
legkisebb egyházi (...) mindenütt szükség volt az állami
szövevényekre, érvényben maradt a szerzetesrendek betiltása és több
más korlátozó intézkedés - így Sarkadi Nagy a párt lapjában megjelent
cikkében. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|