|
|
 |
|
 |
Közös Piac - Anglia nélkül? (1. rész)
|
Szászi Júlia, az MTI kiküldött tudósítója jelenti:
London, 1989. július 27. csütörtök (MTI-tud.) - Az angol kormány sietett kifejezni megdöbbenését Francois Mitterrand francia elnök fenyegető hangú nyilatkozata miatt, amly nem tartja kizártnak, hogy a Közös Piac saját jobb jövője érdekében megválik Nagy-Britanniától. Utalva arra, hogy Franciaország még ebben az évben rendkívüli tanácskozáson kívánja megszerezni a közös piaci tagországok hozzájárulását a római szerződés módosításához, Mitterrand így fogalmazott: ,,Amit nem sikerül 12-nek elérnie, azt majd megcsinálja 11. vagy 10, vagy 9.... Tételezzük fel, hogy egyetértésre jutunk. De ha nem, majd azokkal érjük ezt el, akikkel lehet.,,
A francia elnök öt nagy lapnak, a londoni The Independentnek, az
El Paisnak, a La Repubblica-nak, a Süddeutsche Zeitungnak és a Le
Nouvel Observateurnek nyilatkozva világosan kifejtette, hogy az
európai gazdasági és pénzügyi uniót rögzítő új EGK-szerződést
szükség esetén brit hozzájárulás nélkül is tető alá lehet hozni, ami
nem is nagyon finoman fogalmazva Nagy-Britannia kizárását jelentheti
a Közös Piacból. Igaz, megjegyzéseinek élét tompítandó a francia
elnök sietett azt is leszögezni, hogy ő természetesen jobban
szeretné mindezt Angliával együtt, ám hozzáfűzte: végszükség esetén
a Közös Piac tud élni Nagy-Britannia nélkül.
A támadás időzítése nem véletlen. A Közös Piac vezető
testületeiben, és az egyes tagországokban egyaránt aggodalmat okoz,
hogy a brit kormányátalakítás, vagyis az EGK nagyszabású terveivel
rokonszenvező Sir Geoffrey Howe eltávolítása a külügyek éléről
lehetőséget ad majd Margaret Thatchernek, hogy most már kontroll
nélkül érvényesítse az európai egységgel szemben ellenséges
politikáját. Az angol sajtó részletesen beszámol arról, hogy Jacques
Delors, a közös piaci bizottság elnöke és Sir Leon Brittan, Anglia
közös piaci főbiztosa felhívással fordult Margaret Thatcherhez és
John Majorhoz, az új külügyminiszterhez. Arra kérték őket, ne
térjenek le az európai gazdasági egység útjáról. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök 10:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|