|
|
|
|
Devizaszámla - buktatókkal
|
Alighanem a közvélemény nyomásának is engedett a kormány, amikor úgy döntött, hogy szeptembertől tovább liberalizálja a lakossági valutaforgalmat. Éles bírálatokat kellett ugyanis elszenvednie amiatt, hogy dollár százmilliókat - ha nem milliárdokat - engedett ki az országból pusztán azért, mert nem vette tudomásul a realitást: a lakosság a szigorú szabályok ellenére is képes jelentős valutasummákra szert tenni. (Hogy mekkorák lehetnek ezek? Csupán idén az első hat hónapban, és csupán gépkocsiból 19 500 érkezett az országba, magánimport révén.) alc. Választás két rossz körül A kormánynak két választása volt. Vagy még szigorúbb szabályokat hoz, vagy liberalizál. A még szigorúbb szabályok - vámok emelése, valuta tartásának, elköltésének tilalma, a túristaellátmány felhasználásának korlátozása - révén esetleg csökkenthető a külföldre áramló összeg, esetleg mérsékelhetők a központi devizagazdálkodás kiadásai, de mindenképpen számolni kell a lakosság érintett rétegének heves felháborodásával. A liberalizálás viszont - a devizaszámlák összevonása, a lakossági valutatartalékok bankba terelése, a pénzek eredetének homályban hagyása, a számláról felvett valuta szabad felhasználásának lehetősége - feltétlenül népszerűségre számíthat, és növeli a központi devizagazdálkodás által használható összeget. Ugyanakkor számos veszéllyel is jár. Mindenekelőtt azzal, hogy felélénkül a valuták feketepiaca. Ha bármilyen eredetű pénz tisztára mosható, számlán tartható, szabadon felhasználható, akkor - különös tekintettel a forint gyengülésére - minden korábbinál érdemesebb azt a pénzt megszerezni. A hivatalosnál magasabb árfolyamon is. A magasabb fekete árfolyam pedig tovább gyengíti a forintot. Ez a gyengülés oda vezethet, hogy kialakul a tömegpszichózis: menekülni kell a nemzeti valutától. Ami egyfelől az infláció felgyorsulásával jár, másfelől azzal, hogy létrejön az úgynevezett kettős valutarendszer, a kettős piac. Hogy egy felgyorsuló infláció miként dezorganizálhatja a gazdaság egészét, arról vannak tapasztalatok. A kettős piac természetéről kevésbé. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök 12:16
|
Vissza »
|
|
Devizaszámla 2.
|
alc. Valutás és forintos üzletek A kettősség csírája már ma is fellelhető. Van az országban vagy háromszáz "valutás", azaz konvertibilis valutáért árusító üzlet, amelyben sok olyan áru kapható, amit forintért nem lehet megvenni. Kereskedelmi vállalatok és más vállalkozók ma is arra törekszenek, hogy ilyen üzleteket nyithassanak, mivel ezek valutában hoznak hasznot. Minél több kóbor valuta van a lakosságnál, annál nagyobb ezeknek az üzleteknek a forgalma és - a szívóhatása. A valutás boltok elszívhatják a forintos boltokból a kurrens árukat, még a hazai gyártmányúakat is akkor, ha nincs belőlük elegendő. S mennyi, de mennyi hazai termék akadhat, amelyikből átmenetileg vagy tartósan hiány támadhat, s ha a szűkös kínálat átvándorol a valutás bolthálózatba, akkor olyan helyzet áll elő, amelyben a lakosság két részre oszlik. Egyik részének van konvertibilis valutája, s így hozzájut a keresett termékhez, a másiknak nincs, ezért nem juthat hozzá. A valuta és az árupiac kettőssége kitermelheti a munkaerőpiac kettéhasadását is. Hiszen ha akadnak munkaadók, akik külföldi valutával képesek fizetni, akkor lesznek munkavállalók is, akik csak azért hajlandók dolgozni. Így azután a társadalom egésze két részre szakadhat - de ezt már jobb végig se gonddolni. Inkábbb azon szükséges töprengeni, miként előzhető meg ennek a pokolnak az elszabadulása. Magától értetődően úgy, hogy radikálisan megjavul a magyar gazdaság teljesítőképessége, s vele az exportképessége, miáltal megerősödik és konvertibilissé válik a forint. Ez azonban inkább csak óhaj, jobb esetben reménység. De a legjobb esetben is csupán hosszabb távú cél, amihez a kormánynak programja van. Lehet ez a program közgazdaságilag megalapozott, racionális, megvalósítása akkor is a távoli jövőbe húzódik. alc. Importálni és forintért kínálni Mit lehet tenni addig? A kettősség legbiztonságosabban akkor kerülhető el, ha a lakosság forintért is hozzájut a keresett áruhoz. Tehát azokat gyártani vagy importálni kellene. Csakhogy mind gyártásuk, mind az importálásuk - legalábbis ha ez a szükséges mértékben történik - ugyanazt kívánja meg: olyan erős gazdaságot, amilyet lehetetlen máról holnapra megteremteni. Amilyet legfeljebb egy komplex gazdaságfejlesztés, gazdaságátalakító program kínos-keserves végrehajtásának eredményeként remélhetünk. Addig is importáljon a kereskedelem minél többet a keresett termékekből, és kínálja azt forintért - mondják most a pénzügyi kormányzat szakemberei, akik többségükben a lakossági valutaforgalom liberalizálása ellen foglaltak állást. Szemben a kereskedelmi tárca szakembereivel. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök 12:18
|
Vissza »
|
|
Devizaszámla 3.
|
Vagyis nem lehetetlen, hogy ha a kereskedelem erre nem lesz képes, akkor rajta verik majd el a port. De ha az importra képes is lesz, a forint-árak aligha lehetnek versenyképesek a külföldi árakkal, amint ma sem azok. Mégis úgy tűnik, egyedül az erőteljes behozatal, a forintért történő árusítás az, ami mérsékelheti a kettős piac kialakulásának veszélyét. Mégsékelheti - igaz, csupán átmenetileg - akkor is, ha a tömeges importnak nincs exportfedezete, és emiatt csak az ország külföldi fizetési mérlegének további romlásával érhető el. Egyes szakértők szerint azonban a fizetési mérleg már nem is rontható, a külföldi hitellehetőségek kimerülőben vannak. Mások viszont - és érdekes módon közöttük inkább a külföldi, semmint a hazai szakértők vannak tőbbségben - úgy vélekednek, hogy a magyar gazdaság talpraállítható és meggyógyítható. Bárhogy alakul a jövő, a kormány súlyos veszélyeket vállalt, amikor a lakossági valutaforgalom liberalizálása mellett döntött. Ennél súlyosabbakat legfeljebb akkor vállalt volna, ha a szigorítást választja. A liberalizálásnak ugyanis olyan, nem jelentéktelen előnye is van, hogy érdekeltté teszi az állampolgárokat a vendégfogadás feltételeinek javításában, devizatermelő szolgáltatások nyújtásában, vagyis különféle turisztikai vállalkozásokban. Ami egyfelől mégiscsak az exportot - a láthatatlan exportot, a turisztikai devizabevételeket - bővíti, másfelől már önmagában is erősíti és élénkíti a gazdaságot. (MTI-Press)
1989. július 27., csütörtök 12:20
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|