|
|
 |
|
 |
Akik nem szavaztak
|
München, 1989. július 24. (SZER, Világhíradó) - Július 22-ikén
1947 óta először járulhattak aránylag szabadon a szavazóurnákhoz az
állampolgárok. A négy visszahívás, illetve lemondás miatt
megüresedett országgyűlési körzet 95 ezer választásra jogosult
lakosa közül 45 ezer nem szavazott a jelöltekre, távol maradásával
jutatta kifejezésre közömbösségét, bizalmatlanságát, esetleg
félelmét. Ezek az emberek nem az ellenzék vagy az MSZMP színeiben
indulókra, a szabadabb választásra voksoltak, hanem a nyári
szabadságra, a mezőgazdasági és kerti munkákra, a pihenésre, vagy
akármi másra. Az érintettek közel fele nem élt szavazati jogával,
ami bizonyítja, hogy a hallgató többséget pusztán szavakkal nem
lehet megszólaltatni, megnyerni. A kommunisták vereséget szenvedtek,
de az ellenzék még sem aratott egyértelmű győzelmet. Ennek okairól
hallgassák meg először Bíró Zoltánt, az MDF ügyvezető elnökének
véleményét.
- Az én véleményem valószínű, sokakétól különbözik annyiban,
hogy én elsősorban a tanulságait latolgatom és nem érzem teljes
kudarcnak.
Először is ugye Roszik Gábor bekerült, másodsorban pedig Raffay
Ernő is és Kecskeméten Debreceni is olyan arányt értek el, ami azt
jelzi, hogy az MDF-nek itt nincs szégyelni valója. Ami kudarc benne,
az persze kudarc, az pedig én úgy érzem az egész politika kudarca,
tehát jelzi azt, hogy ez a nép egyelőre elfordul a politikától,
bizalmatlan vele szemben, és úgy érzi, hogy nélküle zajlik, nem
érinti őt az a politikai mozgás, ami itt Magyarországot ma jellemzi
egyébként.
Én azt gondolom, hogy a választásokra, a következő választásokra
mi azzal a nyugalommal indulhatunk, hogy vannak bizonyos esélyeink.
A nagy kérdőjel az, hogy az ország végülis majd adja-e a nevét ehhez
az új politikai korszakhoz vagy pedig nem. Ha nem, akkor nagyon
keserves helyzetbe kerülünk. +++
1989. július 24., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|