|
|
|
|
- Időközi választások - 1. folyt.
|
A következőkben hallgassák meg az SZDSZ-t képviselő Haraszti Miklósnak és az MDF vezetőségi tagjának, Lezsák Sándornak az értékelését a szombati, időközi választások eredményéről. Először Haraszti Miklóst hallják: - Természetesen nem lehet végérvényes következtetéseket levonni négy pótválasztásból, de mindenképpen figyelemre méltónak tartom azt, hogy az egyetlen helyen, ahol döntésre került sor, mennyire egyértelmű volt ez a döntés. Természetesen az ellenzék közös jelöltjének a gödöllői győzelmére gondolok, ahol éppen olyan különbségek mutatkoztak a többihez képest, amilyen az összetételében a versenynek és az eredményében kívánatos volna mindenhol. Tehát az, hogy ott megvolt a megfelelő választósereg, ahhoz, hogy legyen döntés, az, hogy elsöprő győzelmet aratott a közös jelöltje az ellenzéknek, mind azt mutatja, hogy az érdektelenséget az tüntetné el, ha valódi választás van, és hogy ha lelkesítő módon össze tudnak fogni azok az erők, amelyek garantáltan újat akarnak. Az, hogy a többi helyen - és hát tulajdonképpen azért Gödöllőn is - alacsony volt a választói felsereglés, azt persze lehet mentegetni különböző indokokkal, a nyári időponttal, lehet azzal is mentegetni, hogy ez a parlament tulajdonképpen még nem érdekes parlament, mert ez még a régi, és mindenképpen a kommunisták által uralt parlament. De azt hiszem, fontosabb ennél az, hogy nem kínált a többi három hely olyan nyilvánvaló éles választást régi és új között, olyan lelkesítő választást, mint a gödöllői. Kivétel ez alól természetesen a szegedi, de az az érzésem, hogy az a tény, hogy nem sikerült ott olyan jelöltet állítania a fórumnak, amely minden ellenzéki erőnek a tetszését elnyerte volna, ez a tény mindenképpen az érdeklődést visszavetette, segített visszavetni, és hozzájárult ahhoz a néhány szavazatnyi veszteséghez, ami Raffay Ernőnek hiányzott a győzelemhez. (folyt.)
1989. július 24., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|