|
|
 |
|
 |
Mérleg: 4,5 millió meg nem született állampolgár
|
München, 1989. július 22. (SZER, A munka világa) -
Magyarországon 1980 óta negatív a népszaporulat, 150 ezerrel
csökkent a lakosság száma. Idén az első 5 hónapban 1988 hasonló
időszakához viszonyítva, a múlt évinél 160 százalékkal nagyobb
méretű a népesség fogyása. Kevesebb az élve születés, sokkal több a
halálozás és növekvő a csecsemő halandóság aránya.
"A sírt hol nemzet süllyed el", nos azt a bizonyos sírt a
Kerepesi úti temető úgynevezett Munkásmozgalmi Panteonjában részben
ugyanazok vették körül, akik a Hősök terén Nagy Imre koporsójánál is
díszőrséget álltak: Medgyessy Péter, Németh Miklós, Pozsgay Imre,
Szűrös Mátyás. Pedig június 16-án a reményt rehabilitálták, július
14-én viszont a hazugságot temették. A kommunista Ábelnek tetemre
kellett volna hívnia Káint, de ez nem történt meg. Kézdi Pál
kommentárja következik:
Grósz Károly gyászbeszédében azt mondta, hogy azzal tiszteljük
meg méltóképpen Kádár János politikusi életművét, ha a neve által
fémjelzett korszak tanulságaival is őszintén és tárgyilagosan
szembenézünk. Az utókor teszi majd mérlegre a vele megélt
évtizedeket - tette hozzá a pártfőtitkár. A Kádár korszak mítoszának
a gondos építgetése még a 60-as évek közepén elkezdődött. Az idegen
szuronyok hátán visszatérő pártvezető, akinek úgynevezett
legitimitása a forradalom elárulásából állt, 6 évi véres terror után
valóban felhagyott a magyar nép legjobbjainak a fizikai
megsemmisítésével. De az általa megvalósított rend olyan gazdasági,
társadalmi körülményket teremtett, hogy az erkölcsileg megrokkant,
közösségi lététől megfosztott, atomizálódott magyar nép olyan mélyre
süllyedt, hogy saját maga folytatta fizikai megsemmisítését, a jobb
sorsra érdemes magyar orvosok közreműködésével.
1957 és 1987 között a Kádár korszak 3 évtizede alatt a
tízmilliós magyarság négy és félmillió utódját ölette meg művi
vetéléssel. Ez nagyobb vérveszteség, mint a tatárjárás, a mohácsi
vész és a két világháború együttvéve. (folyt.)
1989. július 22., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|