|
|
 |
|
 |
A Magyar Október Párt és a Republikánus Kör közös állásfoglalása (OS)
|
1989. július 20., csütörtök - Grósz Károly még néhány hónappal
ezelőtt is a fehérterror rémét festette a falra, holott mindig
nyilvánvaló volt: a potenciális terror színe nem a fehér. Bár a szín
mostanra alaposan megfakult, a vele jelölt terror - talán éppen
ezért - egyre inkább testet ölt: alig múlik el nap, hogy a
közvélemény ne értesülne újabb, a civil társadalom megfélemlítését
szolgáló fenyegetésekről.
Fenyegetik az ellenzéki szervezetek aktivistáit, a sajtó, a
rádió és a bíróságok azon munkatársait, alkalmazottait, akik egy
tisztultabb közélet érdekében emelik fel szavukat, annak érdekében
tevékenykednek. Ezek a magukat megnevezni nem kívánó, de mindenki
által jól ismert erők eszközeikben nem válogatósak, repertoárjuk
pedig rendkívül széles: a sósavval való fenyegetőzéstől kezdve a
névtelen leveleken és telefonokon át egészen a tettlegességekig
terjed.
A közelmúlt súlyos rendőri erőszakcselekményeit követő bírósági
ítéletek pedig inkább jelentenek bátorítást számukra, sem mint
védelmet az állampolgároknak. Sőt, egyes esetekben, mint például a
tragikus körülmények között elhunyt Kocsis László ügyében, a
korábban már rendőri brutalitásnak áldozatául esett állampolgárt még
külön bírósági eljárással lehet megfélemlíteni, megalázni. Külön
figyelmet érdemel ebben az esetben az ügyészségnek a tárgyalás
folyamán az a sztálini időket idéző magatartása, mely közvetve és
részben az áldozat halálához vezetett: a rendőrök által korábban
félholtra vert kamionsofőrre az ügyész végrehajtható
szabadságvesztés kiszabását kérte. Noha a bíróság nem adott helyt az
ügyészi fellebbezésnek, a maga nemében példátlanul embertelen
ügyészi hozzáállás láttán, és az átélt borzalmak hatására Kocsis
László idegrendszere felmondta a szolgálatot.
A Magyar Október Párt és a Republikánus Kör ismételten szeretné
ráirányítani a figyelmet arra az újnak semmiképpen nem nevezhető
tényre, hogy mindenfajta jogot lábbal tipornak ott, ahol
áldozatokból lehet bűnösöket fabrikálni. És megfordítva, aminek
éppen a júliusi temetés kapcsán lehettünk szem- és fültanúi: a
vétkesből vétlent - a bűnből erényt. (OS)
1989. július 20., csütörtök 17:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|