|
|
 |
|
 |
Bush - Pohárköszöntő (1. rész)
|
Nagyon örülök, hogy ismét alkalmam nyílt meglátogatni
Magyarországot és saját szememmel láthatom az itt végbemenő,
figyelemre méltó változásokat.
Az emberiség történetének nagy pillanatát éljük - egy olyan
korszakot, amikor a változás megrázza a fennálló rendet. Pekingtől
Budapestig - a Tienanmen tértől a Hősök teréig, a sebek
begyógyulásának nem egészen egy hónappal ezelőtti napjáig, mely oly
sokáig váratott magára - olyan demokratikus eszmék kifejezésének
vagyunk tanúi, melyeknek vonzása egyetemes, befolyása világméretű.
Itt, Közép-Európa szívében, Magyarország a változás
középpontjában áll. Az Önök nemzete egy példa nélkül álló kísérlet
részese - egy kommunista rendszer igyekszik egy nyitottabb gazdaság,
nyíltabb és pluralista politikai rendszer irányába fejlődni.
Ma senki sem tagadja, hogy a reform a jövőbe vezető út. Több
évtizedes tapasztalatok alapján egyik nemzet a másik után győződik
meg minden kétséget kizáróan egy eszme szegénységéről, nevezetesen
arról, hogy a fejlődést az állam hozza létre. Épp ellenkezőleg: a
fejlődést az emberek valósítják meg.
Az állami ellenőrzés egyszerűen nem tudja biztosítani a tartós
gazdasági növekedést, és képtelen arra is, hogy rezsimnek azt a
politikai legitimitást biztosítsa, melyre annak a kormányzáshoz
szüksége van. Az állam elsősorban az emberi szabadsággal van állandó
konfliktusban.
Ma Magyarországon egyre mélyebbé válik a közmegegyezés a reform
szükséges irányáról, az állam és a társadalom új modelljéről: a
gazdasági életben ez a szabad piacot, a politikában pedig a
(demokratikus) pluralizmust és az emberi jogokat jeleneti.
A gazdasági növekedés kulcsa az, ha engedjük, hogy a piac maga
végezze a munkáját. Ez véget vet a kormány kártékony piaci
beavatkozásának - és a végét jelenti annak a holt tehernek, amely
visszahúzza az általános gazdasági növekedést.
Ez azt jelenti, hogy a legkülönfélébb gyárak és vállalatok a
szabad piac játékszabályai szerint játszanak - a kereslet-kínálat
törvényeinek megfelelően. Más szóval: olyan szabályok szerint,
melyek az egyén és a köz javát szolgálják.
A gazdasági versenynek pedig megvan a megfelelője a politikai
szférában. A pluralizmus nem más, mint a pártok közötti nyílt és
becsületes verseny, a nézetek versenye. A pluralizmust mi Nyugaton
,,az eszmék piacának,, nevezzük. (folyt.köv.)
1989. július 11., kedd 21:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|