|
|
|
|
- A Magyar Október Párt - 2. folyt.
|
Ettől függetlenül, ha egyes követeléseink irreálisnak is tűnnek, erre két dolgot mondhatok, és így gondoljuk mindannyian. Az egyik az: ha lemond a nemzet vagy a párt valamiről, ami olyan követelés, amit egyébként magáévá tesz, akkor az soha nem fog megvalósulni, de akkor is a követeléseink közé állítjuk, ha erre esetleg nincs ma lehetőség. Ezelőtt egy évvel még sok minden irreálisnak tűnt, ami ma már teljesen reális, és úgy gondoljuk, hogy esetleg egy év múlva a ma irreálisnak tűnő követeléseink is reálissá válnak. - Úgy tudom, a párt egyik célkitűzése, hogy a tömegeket, különösen a munkásokat is bevonja, amit eddig más független párt nem nagyon emlegetett. Ez a párt szeretne nemcsak elsősorban a budapesti értelmiségre alapozni ezek szerint? - Egyáltalában nem. A párt jelszava az, amit már eddig is sok támadás ért, hogy ez a párt az utca pártja. A szórólapjainkon rajta van, mászkáltunk az utcákon és igen nagy ronkonszenvet tapasztaltunk. Itt megjegyezném, hogy tegnap talán az egész év legmelegebb vasárnapja volt, 38 fok, és mindenki azt jósolta, ilyenkor színházba vasárnap délután 2 órakor 50 embernél nem lesz több. Itt több mint 400-an voltak jelen. Ezt úgy kell elkönyvelnem, hogy az emberek megértették az üzenetünket, aminek a lényege talán nem is az ötvenhat, hanem az igazmondás, hogy mi mindig és mindenben saját magunkról is igazat akarunk mondani, és nem fogunk szorzószámokat használni, ha a párttagságról van szó, hanem megmondjuk, hányan vagyunk, és akkor is megmondjuk, ha az nekünk kellemetlen. - Milyen realitása van annak - gyakran használom ezt a realitás szót, de azt hiszem, aktuális szó -, hogy ilyen, ugye mondhatom: radikális párt meg tudja nyerni a látszatra közömbös munkásságot? Egyáltalán, közömbös az átlag dolgozó, a gombaszámra szaporodó ellenzéki pártok egymással licitáló versengése iránt? (folyt.)
1989. július 10., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|