|
|
 |
|
 |
- A Mindszenty-per - 2. folyt.
|
Az elvek szintjén állva nem tudott megalkudni és meghajolni
senki és semmi előtt, s ez olyan korban, döntő években, mint az
1945-öt követő időszak, eleve meghatározta a marxista államvezetés
céljainak értékelését. Világosan látta benne, amit nyíltan ki is
mondott, hogy a Rákosi rendszere nemcsak az egyház meggyöngítésére,
hanem annak végső felszámolására tör.
Mindszenty hercegprímásnak ezt a látását a későbbi fejlemények
világosan igazolták is. Hatalmas mértékben nőtt a vallástól, az
egyházaktól elidegenítettek száma, a magyar nép lelki és erkölcsi
züllésbe süllyesztését eredményező kormánypolitika vészes gyümölcse.
A hercegprímás teológiai képzettségét és műveltségét felvető
kérdésre válaszolva Cserháti püspök azt emelte ki, hogy Mindszenty
József jó hitoktató és igehirdető hírében állt, a II. vatikáni
zsinatot azonban a maga mélységében nem tudta megfelelően értékelni.
Interjúja végén Cserháti József pécsi püspök megállapítja, hogy
a hercegprímás rehabilitálása már megindult ügynek tekinthető, a
nevezetes koncepciós per felülvizsgálatának megkezdésével. A
hercegprímás, bármit is fogtak reá - mondotta a püspök - úgy áll
előttünk, mint az örök emberi értékeket tisztelő ember és a
magyarság megmentéséért a végsőkig elmenő hazafi. Magyar akart
lenni, a magyarságért sokat tett és szenvedett. Úgy áll előttünk és
a világ előtt, hogy mint ember tiszta és fenséges magasságban
tündöklik.
A Mindszenty rehabilitáció kapcsán természetesen sorra kell
kerülnie az ártatlanul bebörtönzött és meghurcolt, hallgatásra ítélt
egyházi vezetők és papok ügyének is, hogy az ország a maga
teljességében láthassa az egyházak életének céltudatos kíméletlen
szűkítését, az államhatalom minden eszközével és magából az
egyházból kiválasztott és beszervezett gyászpapokkal és laikusokkal,
akikből a protestáns egyházak esetében többen a legmagasabb egyházi
tisztségek betöltésével üldözték az anyaszentegyházat. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|