|
|
 |
|
 |
- Új Márciusi Front - 1. folyt.
|
Pontosabban, politikai klubok hálózata kíván lenni és mint
ilyen, viták, fórumok megrendezésével óhajtja szolgálni a helyi, a
regionális és az országos konfliktusok nyilvánosságát és toleráns
megoldását. Ám az sem az alapszabályból, sem a vitából nem világlott
ki, miért kell ezért egy szervezetté alakulnia, amikor pedig a
meglevő keretek között is megvan erre a lehetőség. Arról már nem is
szólva, hogy szerte Budapesten és az országban a legkülönbözőbb
szervezetek és csoportok rendeznek politikai vitákat hasonló
célokkal.
Ami az Új Márciusi Front működésének politikai tartalmát illeti,
az alapszabály bevezető része Vitányi Iván előadásával összhangban
így fogalmaz:
Tevékenységét általános érvényű elvek szabják meg. Ezek a
szabadelvűség, az erőszakmentesség, a demokrácia és a szociális
igazságosság. Célja olyan jogállam, garanciákkal rendelkező
demokratikus társadalom, amelyben a szocialista mozgalmak
egyenlőség- eszménye a politikai radikalizmus szabadság-tradícióival
egyesülve teremti meg a közjó és a gazdasági felzárkózás
feltételeit.
Nos, ez bármennyire rokonszenves, de túlságosan általános. Mi
választja el például a szociáldemokráciától, vagy a Szabad
Demokraták Szövetsége balszárnyától, vagy másfelől az MSZMP-ben
formálódó reformkörök elgondolásaitól? Pozsgay Imre üdvözlő
szavaiból nem kaptunk választ arra, miben áll a különbség az Új
Márciusi Front és a Pozsgay által kezdeményezett Mozgalom a
demokratikus Magyarországért céljai között. Az ugyan elhangzott,
hogy a két szervezet egymásnak természetes szövetségese, ám arról
senki sem szólt, hogy valami különbségnek is lennie kell, ami
különállásukat indokolja. Rövid, de ezúttal velőtlen felszólalásában
Bihari Mihály sem árulta ezt el.
Nyers Rezső, aki elmondta, hogy a politikai élet pártokban való
szerveződésével szembeni ellenszenv a politikai kultúra kezdetleges
voltának a jele és hogy ezt a ellenszenvet semmiképpen nem szabad
erősíteni, egyébként jobbára ugyancsak a tolerancia közhelyeit
hangoztatta. +++
1989. június 10., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|