|
|
 |
|
 |
Asszuáni gát - Egyiptom megmentője?
|
1989. január 24. (MTI-Panoráma) - Harminc éve, 1959. januárjában született meg a terv, amelyből máig érvényes világrekord lett: Egyiptom és a Szovjetunió megállapodást kötött az Asszuáni gát felépítésére. A tízévi közös munka eredménye egy 3600 méter hosszú, 111 méter magas kőgát lett a Nilus egyiptomi felső folyásánál, mögötte pedig 500 kilométer hosszan kiöblösödött a Nilus - ez a Nasszer-tó, ugyancsak a világ legnagyobbja az emerkéz létesítette tavak között. A gát csak egy próbát nem állt ki: nem szavatolta az egyiptomi-szovjet barátság állandóságát, pedig annak jelképéül is szánták. Talán ugyancsak jelképes, hogy éppen mostanában, amikor a két ország viszonya ismét javul, bizonyítja a sokat szidott gátrendszer, hogy nélküle Egyiptom nem élte volna túl a nyolcvanas évek szörnyű aszályát.
Az Asszuáni gátat közgazdászok, környezetvédők igencsak
kárhoztatták a hetvenes évek vége felé, mondván, hogy a
vizszabályozás megfosztja a Nilust az Etiópiából és Szudánból
magával hozott értékes, termőföldet tápláló hordaléktól, az addig
évente rendszeresen érkező áradást pótló öntözés pedig elszikesíti a
talajt. Mások azt állították, hogy nem a gát, hanem a talajvédelem
elmulasztása, a mezőgazdaság fejlesztésének általános elmaradottsága
felelős a károkért.
A vitát azonban háttérbe szorította a nyolcvanas évek kezdete
óta a rettenetes aszály, amely Észak-Afrika legnagyobb részét
letarolta és pusztító éhinséget okozott például Etiópiában és
Szudánban is, ahol a Nilus később összefolyó ágai erednek.
1978-ban az addigi legmagasabb szinten, mintegy 177 méteren állt
a Nasszer-tó szintje, tavaly nyárig fokozatosan 150 méterig apadt,
mert a Nilus nem hozott elegendő vizet a szárazság miatt. Félő volt,
hogy esetleg le kell állítani a gáthoz tartozó villanyerőművet, mert
az iszapossá váló viz kárt okozhat a turbinákban, de az öntözés, a
mezőgazdaság, az ivóvizderítés nem került veszélybe.
Tavaly ősszel végre enyhült a ,,hét szűk esztendő,, - a Nilus a
Szudánban katasztrófákat okozó esőzések nyomán ismét kellő
mennyiségű vizet hozott. Az év végére a Nasszer-tó szintje 168
méterre emelkedett, a közvetlen veszély elmúlt. Ez azonban cseppet
sem csökkenti a gát és a világrekorder tó érdemeit: valószínűleg
nincs még olyan alkotás a világon, amely nyolc éven át életben
tartott volna 51 millió embert. Ennyi ugyanis Egyiptom lakossága, és
éppen ezt tette az Asszuáni gát. A harminc évvel ezelőtt
kezdeményezett építkezés nélkül az egyiptomiak arra a sorsra
jutottak volna, mint milliók a szárazságsujtotta afrikai
országokban. +++
1989. január 25., szerda 09:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|