|
|
|
|
- A Román Rádió magyar nyelvű adása - 7.folyt.
|
Hallottam tegnap-tegnapelőtt , hogy szerveződőfélben van a temesvári helyi stúdió német és szerb nyelvű adása mellett a temesvári helyi stúdió magyar nyelvű műsora is - illetve műsorát majd szerkesztő kis munkaközösség. Én itt az adott körülmények között - amikor a fal mellet egyik épülettől a másikig, egyik tanktól a másikig osonva-surranva, kellett, ropogó fegyverek hangja mellet bejönnöm a rádióba és itt tapasztaltam, hogy csak egyedül én értem be - hiszen Sallai Ibolya, Birta József és más kollégáim, akik a város távolabbi negyedében, vagy negyedeiben laknak, nem tudnak beérkezni. Tehát, ilyen körülmények között még nem jutottam hozzá a friss szabad sajtó termékeihez, nem tudok róluk beszámolni, csak annyit tudok például a romániai új magyar szabad sajtó termékeiből vagy termékeiről, amit a televízióban a délelőtt folyamán az ottani kollégáim felmutattak: hogy megjelent a Romániai Magyar Szó. Az a lap, amelynél negyven esztendővel ezelőtt olyannyi más kollégámmal együtt jómagam is kezdtem az újságíró mesterséget. Reméljük, hogy vidéken is nagyon sok friss, új, igazmondó, tiszta szavú, egyenes beszédű magyar sajtótermék jelenik meg. Vagy megújulva, magukat megrázva, megtisztulva, új színekben felragyogva az eddigiek tovább folytatják megjelenésüket. Mondjam még el, hogy az éjszaka felhívott Molnár Kálmán Szilágycsehi református lelkész. Megkért, hogy Tőkés Lászlóról szóló hírt továbbítsak a rádiónak és a televíziónak. Én eljuttattam a román kollégáimnak az üzenet lényegét, amely körülbelül ennyiben foglalható össze sommázva: Tőkés László, akiről bizonyára nagyon jól tudják, hogy az ő iránti szolidaritás szikrája lobbantotta lángra az új demokratikus forradalmat, hős temesvári lakosok bátor hősi harcával. Nos tehát Tőkés Lászlót, akit a Securitate aljas banditái elhurcoltak erőszakkal és a Szilágy megyei Menyüre száműzték, ott őrizték milicisták. Őrzőik az események folytán elhagyták őrzöttüket, drága foglyukat és Tőkés László - szabad. Menyüben van egész családjával.
1989. december 23., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|