|
|
 |
|
 |
Helmut Kohl pohárköszöntője (1. rész)
|
1989. december 16., szombat - Helmut Kohl pohárköszöntőjében mindenekelőtt köszönetet mondott azért a barátságos fogadtatásért és vendégszeretetért, amelyben magyarországi látogatásán részesítették. Mint mondta, különös örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen Magyarországhoz hosszú idő óta baráti érzések fűzik a németeket, s a Német Szövetségi Köztársaság már régóta olyan kapcsolatokat ápol Magyarországgal, amelyek - különösen a kelet-nyugati viszonyt tekintve - példamutatóak.
E kapcsolatok múltját elemezve hangoztatta: a német-magyar
összetartozásnak mély történelmi gyökerei vannak. Európának nem sok
népe van, amely - mindent egybevetve - olyan tartósan élt egymással
békében és egyetértésben, mint a német és a magyar. A XX. századi
történelemnek sötét fejezetei is voltak, s ezeket sem szabad a népek
emlékezetéből kitörölni. A közös történelem azonban sokkal több
ennél a néhány esztendőnél, és ennek is tudatában kell lenni.
Kohl kancellár részletesen idézte a magyar-német kapcsolatok
történelmi múltjának egyes állomásait. Hangoztatta, hogy hosszú
századok érlelték ki azt a szilárd barátságot, amely napjainkban is
kiállta a próbát.
A történelmi múltból a napi aktualitásokhoz visszakanyarodva a
kancellár méltatta a magyar kormány bátor döntését, amellyel
lehetővé tette az NDK-ból érkezők tízezrei számára a szabadságot
jelentő kiutazást. A magyar kormány ezzel azt is bebizonyította,
hogy mennyire komoly és visszafordíthatatlan a magyar
reformpolitika, amely döntő ösztönzést adott Közép-, Kelet- és
Délkelet-Európa átalakításához. Szeptember 10-e, amikor az
NDK-állampolgárok előtt is megnyitották a magyar határokat,
mérföldkő marad a két állam és a két nép történelmében. Az alkalmat
felhasználva Helmut Kohl köszönetet mondott a magyar kormánynak
azért a nagyszerű emberi szolidaritásért, amely azokban a napokban
az NDK-állampolgároknak osztályrészül jutott. ,,Nem fogjuk
elfelejteni ezeket a pillanatokat,, - hangoztatta a kancellár.
Ugyancsak köszönetét tolmácsolta azoknak a magyar
segélyszervezeteknek is, amelyek áldozatkészen segítették a nehéz
útra készülő embereket. (folyt.köv.)
1989. december 16., szombat 21:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|